Nem tudok boldog konyhatündért játszani
A házassági játszmákat bemutató sorozat utolsó fejezetéhez érkeztünk. Ez alkalommal az Űzött vad nevű játszmáról fogom fellebbenteni a fátylat.
Amikor este hazaesel két nagy cekkerrel, összedobod a vacsorát, gyorsan kikérdezed még a gyereket az aznapi balhékról, majd zombiként zuhansz a hitvesi ágyba, ahol hiperszuper macává kellene átalakulnod…nos, ez az a pillanat, amikor szép lassan elindulsz az Űzött vad nevű játszma cseppet sem könnyed útján.
A „háziasszony” szerep sokféle feladatkör elvégzését kívánja meg a nőktől: a munka után természetes, hogy az otthoni feladatok nagy része is rájuk hárul. Ráadásul sokunkban ott munkál valamiféle tökéletesség ideájának való megfelelés.
Nálunk például míg a férjemnek semmilyen lelki gondot nem okoz, nálam szabályos fizikai fájdalmat eredményez, ha nagyobb mennyiségű mosatlan gyűlik össze a mosogatóban. Ő egyszerűen átnéz rajta, míg én úgy élem meg, hogy rendetlenség és kosz van körülöttem.
Sokszor megfogalmazódik bennem, amikor a teljese kimerülésig akarok mindent megoldani, hogy vajon nem inkább magamnak állítottam fel valamiféle mércét? Biztos elvárja tőlem valaki: hogy mindig minden ki legyen vasalva, többfogásos étel várakozzon a sparhelten, és a legeldugottabb sarok is csillogjon?
Személyes válaszom, hogy nem.
A nők egy részének egy idő után vagy nem okoz maradéktalan kielégülést a családi szerepeknek való sokrétű megfelelés („Én csak cseléd vagyok itthon”), vagy a férj túl kritikus vele („Mégis mi a csodát csinálsz itthon?”), s így egy idő után úrrá lehet rajta a boldogtalanság. Ekkor veszi kezdetét a játszma.
Ilyenkor demonstratív jelleggel egyre több feladatot vesz a nyakába: különlegeset főz (mindenkinek a kedvencét), lakás átalakításba kezd (minden szakembert ő akar irányítani), bekapcsolódik a szülői munkaközösségbe az iskolában (ahol rögvest alapítványi bált szervez), vendégeket hív, és a gyerekek előtt is a legjobb anyaként akar tetszelegni.
Egy idő után azonban egyre nehezebben viseli a terheket, és szó szerint összerogyik. Úgy érzi, neki KELL mindent megoldani, miközben a férje egy utolsó senki, aki nem értékeli az ő nagyszabású tevékenységét, és egy szalmaszálat sem tenne keresztbe.
Hozzászólás zárolva.