Elképesztő! Önpusztítás felsőfokon!
Vajon, ma mi foglalkoztatja a fiatal generációt? Talán a politika, vagy a vallás? Milyen problémáik vannak egy huszonéves egyetemistának? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, és sajnos nagyon szomorú következtetéseket vontam le.
A 21. századi fiatalok már nem olyanok, mint régen. Nem lázadoznak, nem érdeklik őket különösebben a társadalmi problémák, és a politikai ideológiák helyett a különféle márkairányzatokat követnek. A legszomorúbb az egészben, hogy a megkérdezettek 80 százaléka mondta azt, hogy semmi jövőképe sincsen, nem tudja milyen munkát végezne szívesen az egyetem után, és várja a „sült galambot”…majd lesz valahogy jelszóval.
A 18-25 év közötti fiatalok általában otthon élnek a szüleikkel, vagy kollégiumban, ritkább esetben pedig albérletben, amit az anyuci és az apuci finanszíroz. Ezáltal alig van valami elkötelezettségük a társadalmi problémák iránt. Anya és apa úgyis segít, ha baj van…Csak saját maguk és a legszűkebb környezetük problémái érdeklik. Míg öt-tíz évvel korábban erre a korosztályra a lázadás, a polgárpukkasztás volt a jellemző, a mostani húsz év körüliek már konformisták.
Az egyetemista generáció vágyait ma már a fogyasztás határozza meg. Megy a versengés az egyetemeken, hogy kinek szebb a cipője, vagy az új táskája…Ebből pedig az állapítható meg, hogy a mai fiatalságot a felszínesség jellemzi. Fontosabbak számukra a külsőségek, a „trendiség”, a szép mobiltelefon…a laptop…
A másik óriási probléma a fiatalok körében, hogy elképesztő önpusztító életmódot folytatnak (cigi, alkohol, drogok), de azért törődnek az egészségükkel is. Legalábbis annyiban és annyira, amennyiben a reklámok ezt sugallják, tulajdonképpen az egészség látszata a fontos számukra, mert egyrészt súlyosabb betegségük még nem volt, másrészt pedig az egészségesség kapcsolódik szerintük a sikerességhez. Így szeretik a joghurtot és az alakformáló sportokat. A fiatalok a jelennek élnek, buliznak, és ódzkodnak mindenféle felelősséggel járó komolyabb kapcsolat kialakításától.
Természetesen nem minden fiatalra jellemző ez a leírás, de sajnos a többségre igen. Hogy mi lenne a megoldás? Ezt nem hinném, hogy nekem kéne megmondanom, azonban sürgősen változtatásra lenne szükség, mert anyuci és apuci nem él örökké, és akkor vajon mi lesz….?
Hozzászólás zárolva.