Hihetetlen, de igaz: gyógyuljon a tündérekkel!
Hallott már arról, hogy mesével is lehet gyógyulni, gyógyítani? Pedig a technika egyáltalán nem új, sőt! A legenda szerint az első, aki alkalmazta a mesét gyógyírként, nem más volt, mint Seherezádé…
Ő ugyanis megcsalt, dühös és agresszív férjének addig mesélt, amíg az le nem nyugodott, és le nem csillapodott a bosszúvágya. Egy egész éjszakán keresztül mesélt, mesélt, így menekült meg vérengző urától, aki korábban saját lányait is legyilkolta.
A huszadik századra már a pszichológia számára is kiderült, hogy a mesék óriási segítséget nyújthatnak lelki válságba került emberek életében. Hogy hogyan? A terápia a mesének azt a tulajdonságát használja fel, hogy a mindannyiunk által ismert történetekben megtalálhatóak azok a konfliktusok és döntési helyzetek, amelyek az életben is fordulópontokat jelentenek.
Ahogy a mesék elején megbomlik a harmónia, és a főhős nekiindul megoldani a problémát, és visszaállítani az eredeti állapotot, úgy oldjuk meg mi is a magunkét. A terapeuták szerint ezért árulkodó az, hogy kinek melyik a kedvenc meséje. Ha tehát úgy érezzük, hogy gondunkat nem tudjuk megoldani, forduljunk a mesékhez! A pszichológusok legtöbbször kis csoportokban vagy egyéni foglalkozásokon kérik meg az embereket, meséljék el a kedvenc történetüket.
Hogy miért fontos ez? Mert nem egészen úgy emlékszünk a legkedvesebb mesénkre, ahogy az a könyvben le van írva, vagy ahogy azt édesanyánktól hallottuk gyerekkorunkban. Sokszor kiderül, hogy az illető pont arra a részre nem emlékezik, amely útmutatást mutatna neki gondjai megoldására, vagy netalán egészen átírja a szálakat aszerint, hogy milyen bajjal küzd.
Ugyanakkor ha alaposan belegondolunk, rájöhetünk, hogy a kedvenc „estink” pont olyan, mintha rólunk szólna. Így két dologra is használhatjuk a mesét: a szakember segítségével rájöhetünk, miért nem vagyunk elégedettek az életünkkel, és arra is választ kaphatunk, milyen eszközökkel tudjuk megoldani azokat.
A mesék racionális kielemzése azonban csak a felnőtteknél működik, a gyerekeknél inkább csak azok a kérdések működnek, mint az, hogy „te ki vagy a mesében?”, vagy „kire akarsz hasonlítani?”. Ezeket a kérdéseket azonban nem csak a pszichológusoknak érdemes feltenni, hanem az talán az apukáknak és az anyukáknak is. Hátha megtudunk valami érdekeset a kicsiről…
Hozzászólás zárolva.