A gyerek a felnőtt anyja!

 A szülői gondoskodás megtanulása rögzíti a csecsemő személyiségében a szeretet élményét. A gyermek már akkor felfogja a szavak érzelmi jelentését, amikor még azok értelmét nem is ismeri.

A szülői szeretet a legegyszerűbb esetben is bonyolult összetevők szövevénye. Az anya és az apa szeretete a gyermek jó közérzetének az alapja, az egészséges személyiségfejlődésének a kulcsa.

Az anyától tanult babusgatási formák korai bevésődésének emlékei öntudatlanul jelennek meg a játszó gyermek anyáskodó szerep-játékaiban. Ezek a megnyilvánuló készségek a játék gyakorlásának segítségével tovább fejlődnek, s majd akkor teljesednek ki, amikor a kislányból is gondoskodó anya lesz.

Mikor már idősebb a gyermek személyiségébe beépül az anya szerepe, amit öntudatlanul el kezd használni. A tanult szeretet anyában és gyermekében egyaránt oda-vissza jelentő „áramkörré” zárul, s mindkettőjük számára összefonódik. Előfordulhat, hogy a szerepek megcserélődnek, már nem az anya tanítja a gyereket, hanem a gyermek gondoskodik a felnőttről.

Itt persze nem anyagi támogatásról beszélünk, hanem csakis a szeretetről. A szülő is válhat gyengévé, esetlenné. Egy anya lánya kapcsolatban a szeretet áramlása megfordulhat. A gyerekből aggódó felnőtt válik. Már nem az anya fogja meg ilyenkor a gyermeke kezét a zebránál, hanem a lánya nyújtja jobbját a szülőnek. 

Azt leszögezném azonban, hogy csak egy lány gyermek képes anyai gondoskodással a szüleivel törődni. Általában egy fiú gyermek nem képes önzetlen szeretettel édesanyja, vagy édesapja felé fordulni, mert nem fejlődik ki benne az ehhez szükséges ösztön.  A fiútól anyagi segítséget kaphat egy szülő, de olyan mély szeretetet, mint amit a lány gyermek nyújthat, azt soha.

Miután a szeretet és a létszükséglet -szinte a születés pillanatától összefonódnak a személyiségben, joggal állíthatjuk, hogy szeretet nélkül nem élet az élet, s akit nem szeretnek megbetegszik, belepusztul a szeretet hiányérzetébe. Szüleink is éreznek, szükségük van nekik is a szeretetre, és ha nem kapják meg, nekünk kell nyújtani a kezünket.