Egyszer volt, hol nem volt rajzfilmek – Nosztalgiázzunk!

 „Diadalmenet és szélmalomharc”, mondta a tavalyi díjátadón Békés Pál, az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) magyar szekciójának elnöke. Az elnök ezzel utalt arra a statisztikára, amely szerint a tíz év alatti gyerekek 30 százaléka nem érti meg, amit olvas, egyben utalt arra is, hogy évről évre jelentősen javul a magyar gyermekkönyvek minősége.

Ennek a 2007-es könyvfesztiválnak a zárónapján kapott életműdíjat Bálint Ágnes, aki 1961 óta folyamatosan jelen van könyveivel, meséivel és humoros regényeivel.( Tegnap, október 24-én kaptuk a szomorú hírt, hogy egy nappal születésnapját követően, 86 éves korában elhunyt.)

Neve a 40-esek, de még a 30-asok korosztályának is ismerősen cseng, hiszen neki köszönhetjük Mazsola, Böbe baba, valamint Frakk és Vizipók figuráját.

Ki ne emlékezne Futrinka utca lakóira, a kedves kis malac, Mazsola kalandjaira, akit türelmesen Manócska igyekezett jó modorú felnőtt disznócskává nevelni.

Hasonló évjáratú kedvenceink voltak még a „mindenlében kanál” kétbalkezes vállalkozó, az „ezermester” Mekk Elek is és tátott szájjal bámultuk a Varázsceruza , Lolka és Bolka, valamint Rumcájsz, a rabló , a „No, megállj csak” külföldi mesesorozatait.

A legkedveltebb mégis Krtek, a Kisvakond volt, akinek édes kis bukdácsolásait 85 ország gyerekei követték nagy izgalommal, az internet előtti világban.

A névadó és alkotója, Zdenek Miler tavaly előtt ünnepelte félévszázados évfordulóját annak, hogy a velencei filmfesztiválon első díjat kapott a sorozatért. Amikor megbízták, hogy készítsen oktató-nevelő célzatú filmet a szocialista tábor gyerekeinek, szó szerint belebotlott az ötletbe. Mármint a vakondtúrásba.

Ki hitte volna, hogy ez az alig beszélő, főleg csak hangokat adó kis állat, ekkora karriert fut be?

Ha összeállítanánk egy tízes „top listát” az akkori kedvencekből, bizony nehéz dolgunk lenne, mint annak a netes oldalnak is, ahol szinte négyszeresére dagadt az emlékekből a top 10.