Eláruljuk, hogy ki a világ legnagyobb hazudozója!
Egy 69 éves brit állampolgár, bizonyos John Graham a legnagyobb hazudozó, aki tavaly megnyerte a nagyotmondó versenyt. Évente rendezik meg ezt a népszerű eseményt egy észak-angliai kocsmában. Mindössze öt percük van a versenyzőknek, hogy a leghihetetlenebb történetet elbeszéljék.
A nagy hazudozó hírében álló Johnny az idén azt adta elő, hogy horgászni indulván a tengerre egy második világháborús német tengeralattjárót fedezett fel, amely éppen kommandó akcióra indult a whitehaveni televízió kódjainak megszerzésére – ugyanis Whitehavenben vezetik be először a minden tekintetben digitális tévézést Nagy-Britanniában. Históriáját azzal színezte egy kicsit, hogy kalandja során kifogott egy 270 centis tőkehalat is.
Újkori Háry Jánosok, Münchhausen bárók vagy éppen Casanovák versenye? Mert lódítani aztán ők tudtak csak igazán! Játékos fantáziájuknak semmi sem állt útjába, képzeletükkel hihető világot alkottak, és még szórakoztattak is!
De ilyen lódításokon gyakran fülön csípem ám én is a gyerekem, és olyankor megmosolygom vicces előadását.
Bár az is előfordul, hogy olykor füllent, vagy elhallgat előlem valamit. Néha rajtakapom, de van úgy, hogy csak utólag derül ki. Vagy éppen sose tudom meg.
Ha a barátainkkal vívunk kemény kártyacsatákat, néha blöffölünk és csalunk, bár a játék hangulatát erősen meghatározza, hogy melyiket tesszük. Mert azt azért nehezen viseljük, ha becsapnak, átvernek, és „palira vesznek”. És nem csak a játékban.
Tréfálkozunk, ugratjuk egymást nap, mint nap, – és jókat derülünk saját hiszékenységünkön.
Megrettenünk, ha ál- és rémhíreket hallunk, pletykálkodunk és „hírkacsákat” röppentgetünk, hamisítgatunk és titkolózunk.
„Én nem hazudok, csak nem mondom meg az igazat”– védekezünk gyakran.
Nincs olyan ember, aki még sosem hazudott volna. Akár füllent, akár égbekiáltó hazugságot mond, egyre megy. Bár a különbség közöttük óriási, a végeredmény szinte ugyanaz.
Vajon miért hazudunk? Talán azért, mert félünk a hibánk következményeitől, és a felelősségre vonástól? Lehet, hogy néha gyávák vagyunk szembenézni az igazsággal? Netán csak magunkat akarjuk megvédeni ( becsapni?), vagy éppen másoknak nem akarunk kellemetlenséget okozni.
Tény, hogy hazugságok nélkül nem is tudunk létezni.
A tízparancsolatban is óvatosan fogalmaznak nekünk: ” Ne tégy hamis tanubizonyságot!”
Hozzászólás zárolva.