„Tegyél ma az asztalra pirosat, sárgát és zöldet is!”

Lilian Verner Bonds szeint: „A szín esszenciális táplálék. A színéhség létező dolog. A szín éppoly szükséges számunkra, mint az étel a gyomrunk, vagy a levegő a tüdőnk számára.”

A piros színről az élet, és az életerő jut eszünkbe, a vér, és a vérkeringés amely előre visz minket, és szétárad a testünkben. A szín azt is elmondja testünknek, hogy egy bizonyos étel milyen tápanyagokat tartalmaz. „A tápanyagok is színkóddal rendelkeznek”– írja Lilian Verner Bonds. Egyik nap piros ennivalót kívánunk, a másik nap pedig zöldet és az étel színe növeli, vagy csökkenti az étvágyunkat.

 A vörös ételek feltöltik a testet, erősítik a vért. A sárga ételeknek hashajtóhatásuk van, és a zöld ételek pedig kitisztítják a szervezetet.

A különböző színű ételek segítségével feltölthetjük testünket azokkal a színekkel, melyekre egészségünk javításához és fenntartásához szükségünk van. Azonban, ha túl sokat ettünk egy bizonyos fajta ételből, akkor ki kell egészítenünk más színűekkel, mivel testünk harmóniát kíván. Ha ez felborul, az azt jelenti, hogy nem megfelelő színű ételeket fogyasztottunk, és akkor megbetegedhetünk.

Ha csupán egyetlen színből álló ételt fogyasztunk, akkor is felborul testünk egyensúlya. A szín és az étel közötti összefüggés kezünkbe adja egészségünk kulcsát.

Testünk valójában az iránt vonzódik, amire szüksége van. „De társadalmunk és neveltetésünk előítéletei és tudatlansága által legyengítve nem halljuk meg azt a csendes hangot, ami az intuíció, ami az egyensúly létrehozása felé ösztönöz bennünket.” Csak akkor térünk észhez, mikor már hangosan ordítanak ránk, amit mi betegségnek nevezünk.

Hippokratész 2500 éves tanácsát kéne követnünk: „Ételed legyen orvosságod, és orvosságod legyen ételed.”