Egy csodagyereket, legyen szíves, doktor úr!
Az anya-magzat kapcsolatanalízis napjainkban egyre népszerűbb, lassan úgy emlegetjük, mint valami csodagyerekeket gyártó szolgáltatást.De nem jelent-e pont ez a felfogás veszélyt az anya és születendő gyermeke kapcsolatára?
Tudjuk, hogy ha valakitől sokat vár a környezete, az egyszerre büszkeség és átok. Persze minden szülő úgy érzi, hogy gyermeke különleges képességek birtokosa, és ez így is van rendjén. Egészen addig, míg nincsenek irreális elvárásaink vele szemben.
Az anya-magzat analízis lényege, hogy a várandós mama és a születendő gyermek közötti kapcsolat harmonikus legyen, hogy a mama már lehetőleg a fogantatás előtt (!) koncentráljon arra, hogy ezt a harmóniát megteremtse. Beszélgetéssel, simogatással – azaz a kommunikáció minden eszközével. A "pozitív üzenetek sugárzása" egy olyan módszer, melynek eredményei önmagukért beszélnek. Aki erre önmagától nem tud rátalálni, annak segíteni tudnak a szakértő orvosok.
Szerencsére egyre több olyan gyerek születik Magyarországon, akikkel az anyukájuk ilyen módon kommunikált még magzat korukban, s a beszámolók szerint többségük fantasztikusan nyugodt, kiegyensúlyozott baba volt, és már egy-két évesen különleges empatikus képességekkel rendelkeztek.
Egy anyuka arról számolt be, hogy 3 éves kisfia, aki ovi előtt nem járt bölcsődébe, az első napon, ahogy az intézmény kapuján belépett, máris azt kérdezgette az ottani gyerekektől: "Hogy vagy?", "Hogy érzed magad?". A kisfiú pillanatok alatt vezéregyéniséggé vált a csoportban, kis társai és az óvónő is a tenyerükön hordozták.#img3#
Ilyen történetek hatására nem csoda, ha egymásnak adogatják a rendelő kilincsét a kismamák. De félő, hogy közülük néhányan félreértik a módszert, és azért jönnek, hogy gyermekük legjavát akarva, különleges képességeket biztosítsanak neki.
Természetes, hogy igyekszünk minél előbb versenyképessé tenni gyermekünket: lehetőleg még iskolakezdés előtt tudjon olvasni, tanuljon kéttannyelvű gimnáziumban, járjon úszni, és a többi.
Ezzel egyrészt tényleg felvértezzük az életre, másrészt ki is tesszük mindannak a nyomásnak, ami később is éri eleget. De igaz: nincs más választásunk, ha valóban "jót akarunk neki" a későbbiekre.
Amin viszont érdemes elgondolkodni: tényleg azt akarjuk, hogy az első üzenetünk a baba felé ugyanígy elvárás legyen?
Hozzászólás zárolva.