Nem bírta tovább, ezért felakasztotta magát. Miért így?
Anyám tömött, mint a libát, apámtól sűrűn kaptam a nyaklevest, a tesóm meg játékból állandóan fojtogatott… Csoda, ha ezek után én meg fel akartam akasztani magam? – panaszkodott elcsukló hangon egyik ismerősöm.
Én egyáltalán nem csóváltam ezen hitetlenkedve a fejem,- amely szerencsére még mindig a nyakamon van – ugyanis olvastam, hogy a nyak bizony szoros "baráti" kapcsolatban van a halálfélelemmel és a szorongással.
Gondoljuk csak végig: a nyak összekötő kapocs a fej és a test között, és itt, a legszűkebb helyen találkozik a légcső, a nyelőcső és a gerincvelő. Az ember már a születésekor megtapasztalja a szűkösséget, a szorongást, és a félelmet.
A torkot pedig, mint tudjuk, nem csak embertársunk, hanem ugyanezek az érzelmek is szorongatják.
Nem véletlen, hogy perceken belül megfulladhatunk a vízben, kapkodunk a levegő után, napokon belül szomjan halunk, vagy éppen az éhhalál veszélye fenyegethet bennünket. A gerincvelő esetében pedig központi bénulás okozhatja a véget.
Ebből a megközelítésből is nyilvánvaló, hogy a nyak, az ember megölésére predesztinált szerv.
Hogy miként válasszák el a fejet a testtől, ehhez a különböző társadalmak, nagyon "elmésen" különféle kivégzési módszereket is kifejlesztettek.
Az akasztás legősibb módja állítólag Constantinus idejére tehető, aki Jézus tiszteletére megtiltotta a keresztre feszítést, helyette az akasztást vezette be a büntetés végrehajtásaként. Később aztán a pallos és bárd által történő fejvesztés, egy új "szakma" – a hóhér – felvirágzását eredményezte. (Magyarországon a 17.sz.-ban minden falu végén állt egy akasztófa…)
Az akasztás hagyományos megfojtás volt nálunk, majd előtérbe került a gerincoszlop eltörése, ez által gyorsnak és ezért fájdalommentesnek mondott "humánus" akasztás. A források szerint azonban még a "legszakszerűbb" végrehajtás mellett is elnyúlt a halálig bekövetkező idő. Ez idő alatt a halálraítélt- levegőelvonás miatt- kínlódva fuldoklik és szenved. (A magyar büntetőjog a rendszerváltásig kivételes büntetési nemként ismerte a halálbüntetést, melyet a büntetés-végrehajtásra vonatkozó törvényerejű rendelet akasztással rendelt végrehajtani.)
A franciák a 18.században leleményesebbek voltak, (vagy a hóhérok unták meg a" kézi vágást") és megalkották nyakvágó szerkezetüket, a guillotine-t. A nevét Guillotin orvosról kapta, de a feltaláló nem ő volt, csupán annyi köze van a guillotine-hoz, hogy a Nemzetgyűlés egyik 1789 októberi ülésén követelte a kerékbetörés, a máglya, az akasztófa eltörlését, egyszersmind kifejezve azt a kívánságát is, hogy a jövendőben minden halálraítéltet lenyakazással végezzenek ki, ne csak a nemeseket; a nyakazás pedig ne bárddal történjék, hanem valamely géppel, mely gyorsan és biztosan öl. A guillotine az egész nagy forradalom alatt 2625 fejet vágott le.
Hozzászólás zárolva.