„Megerőszakoltak, nem vagyok önmagam…”

Erőszakra legtöbbször olyan emberek között kerül sor, akik korábban már ismerték egymást, ezért meglehetősen nehéz bizonyítani, hogy igazi erőszakról van szó. Gyakran a körülmények is olyanok, hogy az áldozat jobban látja nem szólni, mert alig valószínű, hogy hinnének neki.

Általánosságban nemigen lehet megmondani, milyen az a férfi, aki nőket erőszakol meg, de van néhány tulajdonság, amely oly gyakran fordul elő, hogy nem lehet véletlen. Az erőszakoskodók többnyire nem szeretik a nőket, és vágyat éreznek rá, hogy megrémítsék őket. Gyakran éretlen, agresszív személyiségek. Rendszerint el sem tudják képzelni más formáját a nemi kielégülésnek, mint az erőszakot. Általában szexuális problémákkal küszködnek (impotencia, korai magömlés). Nagyon gyakran magukat is érte megaláztatás, ezért úgy érzik: sérelmeiktől csak akkor szabadulhatnak meg, ha másokon bosszút állnak.

Minden nő, aki ilyen megrázkódtatáson esik át, óhatatlanul lelki törést is szenved, amelynek mértéke egyénenként változó. Vannak, akiket valósággal levesz a lábáról az élmény, mások képesek megőrizni higgadtságukat. De egészen természetes a hisztérikus reakció is, és az is rendjén való, ha az áldozat még percekre sem hajlandó egyedül maradni, nem tud aludni, elakar rejtőzni a világ elől. Barátok és családtagok segítségével könnyebben feloldható ez az állapot, mint magányosan.

Olyan segítőtársat kell ilyenkor választani, akinek mi vagyunk fontosak és nem az a tény, hogy megerőszakoltak. Ugyanis az emberek sok furcsaságot gondolnak a nemi erőszakról, és nemegyszer jobban foglalkoztatja őket maga az esemény, mint az áldozat lelki szükségletei.

Szakemberek véleménye szerint ilyenkor a legegészségesebb nem szabni gátat az érzelmeknek: akit megerőszakolnak, nyugodtan őrjöngjön, dühöngjön, átkozódjon. A kutatók arra is rámutatnak, hogy a legártalmasabb érzés az esetleges bűntudat. Együtt érző barátok és szakemberek segíthetnek az érzések elfogadásában.