Mire jók rituális szokásaink, ünnepeink?

Szerencsére bizonyos időközönként kapunk egy-egy ilyen szabadnapot. A nemzeti ünnepek, karácsony, húsvét. Alig várjuk már ezeket a pillanatokat, tervezünk, feltöltődünk, megerősödünk.

Teremthetünk magunknak olyan alkalmakat, amikor hasonló érzések keríthetnek hatalmukba minket, írja a focus.de: ilyen lehet az esti rituális fürdés, a vacsora utáni beszélgetés, az elalvás előtti mese, a heti egyszeri vásárlás a piacon, vagy a vasárnapi mise.

Ez minden embernél, minden családnál más és más, és mégis ugyanaz. Van, aki puszit kap lámpaoltás előtt, van, aki ölelést, van, aki hátsimogatást, van, aki egy telefont. A lényeg, hogy érezzük a törődést, a szeretetet. Ezek azok a pillanatok, amikre mindig számítani lehet, ezek adnak biztonságot, ezekben megbízhatunk. 

A napi rituálék mellett mindenki megalkotja a saját, külön bejáratú szokásait is. Télen egy gyertya az asztalon, és máris könnyebb felkelni. Ha a plüssnyúl elmehet a gyerekkel oviba, soha nem lesz egyedül, mindig lesz vele "valaki" otthonról. Hóember helyett hókutyát építünk, és sétálni megyünk a macskával. Pedig ezt más nem csinálja. Ezek a szokások nem csak hasznosak, de pszichoterapeuták szerint még gyógyító hatásuk is van. Nehéz időkben, például amikor gyászolunk, ezek a rituálék adnak a napunknak egy biztos vázat. A fájdalmunkat cselekvésben vezethetjük le: megtesszük azokat a dolgokat, amiket minden nap szoktunk.  

Vagy ha nem is minden nap, de évente egyszer legalább. Ilyen a születésnap. Amikor mindenki minket ünnepel, és erre semmi más okuk nincs, mint az, hogy szeretnek minket. Érezzük, hogy fontosak vagyunk, csak azért, mert megszülettünk.

Farsang, mikulás, karácsony, húsvét – ünnepnapok, amikor okunk van boldognak lenni. Nincs belőlük túl sok, mert különben megcsömörlenénk, és már nem is jelentenének olyan sokat. Így azonban pont jó. Elutazunk a távoli rokonokhoz, azokhoz is, akiket annyira nem szeretünk, de jól esik egy kis családi civódás. Mert ez is hozzátartozik az ünnephez.