Sikersztori! 45 évesen újra átélni anyaság örömeit
Negyven éves kor után nehéz terhességet létrehozni, ilyenkor általában már több problémával is szembesülünk. Mire elérik ezt az életkor, addigra a párok már nagyon sok helyen jártak, és lelkileg, anyagilag egyaránt kimerültek. Nagy bátorság kell ahhoz, hogy számszerűsítsük a biológiát és a természetet, ennek ellenére tény, hogy 45 év fölött nagyon nehéz terhességet létrehozni. Azonban nem lehetetlen! Az 5% is esély, ha a páciens úgy érzi, hogy ő bele kíván tartozni ebbe a körbe, akkor meg lehet próbálni. Ám ez az ő döntése kell, hogy legyen.
Aki nem adta fel…
V. Zsuzsa 10 év sikertelen próbálkozás után, 45 évesen hozta világra a kisfiát. Történetét azért osztotta meg velünk, hogy erőt adjon a sorstársainak… Teljes nevét és a fotózást azonban nem vállalja, hiszen mint mondja, Magyarországon még mindig furcsán néznek a lombikbabákra, és csak kevesen tudják, hogy ők ugyanolyan egészségesek, mint a többi lurkó.
A gyönyörű, 10 hónapos kisfiú lelkesen kapaszkodik az édesanyja nyakába. Zsuzsa nagyon büszke rá, hiszen minden vágya az volt, hogy a két nagyfia mellett az új kapcsolatából is szülessen gyermeke.
– Tíz éve kezdődött a kálváriánk. Az új párommal közös gyermeket akartunk, de hiába próbálkoztunk, nem fogant meg a baba. Mivel spontán nem sikerült teherbe esnem, elmentünk orvoshoz, aki többféle problémát is talált, és a lombikprogramot javasolta. Először egy nagy magánintézetben voltunk, de két sikertelen beültetés után egy kisebb magánintézményhez fordultunk. Ott sem sikerült a lombikprogram, úgyhogy egy állami kórházba kezdtünk járni. Három, állami és magán intézetben összesen 14 sikertelen beültetésen estem át hét év alatt. Ebből az állam persze csak ötöt finanszírozott, a többit mi álltuk. Anyagilag, de főleg lelkileg nagyon megviseltek azok az évek…
Küzdelem a csodáért
– Közben kiderült, hogy van két kis miómám, ami megnehezíti a teherbe esést, ezért megműttetem magam. Az operáció utáni újabb beültetés is sikertelen volt, ráadásul addigra a kapcsolatunk is megromlott. Nagyon elkeseredtem. Ekkor már 43 éves voltam és hajszál híján feladtam az egészet…
– Az volt a szerencsém, hogy az egyik barátnőm a tudtomon kívül bejelentett Vereczkey Attila doktorhoz, és mivel nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, hát elmentem a megbeszélt konzultációra. A vizsgálaton aztán kiderült, hogy még 6 miómám van, ráadásul ezek 4-5 centisek. Alig akartam elhinni, hiszen három hónappal azelőtt volt a műtétem…
– Vereczkey doktor javaslatára újabb operáció következett, mely során nem hasi úton, hanem laparoszkópiával távolították el a miomáimat. Ezt követően már a doktor úr végezte el a lombikbébi beültetést, amely sikeres volt ugyan, de egy vírusfertőzés miatt elment a baba. Újra elkeseredtem, de maradt bennem annyi erő, hogy elmenjek még egy beavatkozásra. Hittem az orvosomban és abban a szakmai koncepcióban, amit ő képviselt, így még egy utolsó beültetésre vállalkoztam. A beültetés ismét sikeres volt, és 10 hónapja, csodával határos módon, végre megszületett a kisfiam!
– Nagyon hálás vagyok a doktor úrnak és a klinika dolgozóinak, mert mindent megtettek, hogy gyermekem lehessen. Ma már nem haragszom a korábbi orvosaimra, de néha belegondolok, ha lelkiismeretesen vizsgáltak volna meg, és már korábban megoperáltak volna, ma már egy kilenc éves gyerekem is lehetne, és akár testvérei is lehetnének. Arról már nem is beszélve, hogy sem a kapcsolatomnak, sem a munkámnak nem tett jót a sok tortúra. De azt mondhatom, hogy nagyon szerencsés voltam, hogy megtaláltam azt az orvost, aki segíteni tudom rajtam.
Hozzászólás zárolva.