Miért nem működnek a diéták?

Hányan hányféle fogyókúrát és csodaszert próbáltunk már, melyek nem vagy csak részben működtek? Sokszor már maga a diéta is szenvedés, és hatása is csak átmeneti. Ilyenkor elkedvetlenedünk, majd egy idő múlva újult erővel valami más módszert választunk, de az eredmény sajnos legtöbbször ugyanaz. A fogyókúra céljából diétázók 95%-a visszanyeri leadott kilóit, sőt 41%-uk még többet is. Ilyenkor „barátaink” megmondják nekünk, hogy nincs itt titok, csökkentsük a kalóriabevitelt és mozogjunk sokat, belülről azonban tudjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű. Amikor a test nélkülöz, akkor raktározó üzemmódra kapcsol, és ha újra élelemhez jut, fénysebességgel töltődnek fel raktáraink, melyet kínkeservesen kiürítettünk. A megoldás csak az lehet, ha olyan diétát választunk, mely nem érezteti testünkkel a nélkülözést.

Testünk számára az az étrend felel meg leginkább, melyet genetikai felépítése megkíván. Ez főként a makrotápanyagok arányában mutatkozik meg, illetve a vitaminok és ásványok ideális mennyiségében. A makrotápanyagok diétánk alapvető elemei. Az évtizedek óta hangoztatott dietetikai mítosz, miszerint napi energiabevitelünk (kalóriánk) fele szénhidrátból, harmada zsírból, a maradék rész pedig fehérjéből kell, hogy származzon, elavultnak tűnik a legújabb ismeretek fényében. Az elhízással kapcsolatos gének vizsgálata során ugyanis bebizonyosodott, hogy nem mindenki ugyanúgy dolgozza fel ezeket a táplálékokat: egyesek arányaiban többet vagy kevesebbet igényelnek bizonyos tápanyagokból.

Az American Heart Associacion idén márciusban rendezett kongresszusán egy kanadai tanulmány előzetes eredményit ismertették. A vizsgálatban 138 nő vett részt, akik diétáját génvizsgálatuk eredményéhez igazították. Ennek köszönhetően a vizsgált csoport tagjai átlagosan 5 és fél kilót fogytak, a kontroll csoport 1kg-jához képest. Emellett javultak vérzsír paramétereik, és csípő körfogat értékeik is. A kutatást végző szakemberek hangsúlyozták: a súlyvesztés kulcsa az volt, hogy a géneknek megfelelő típusú kalóriát iktatták ki, vagyis a fehérje, szénhidrát, zsír megszorítása egyénre szabott volt.
Bár a mostani vizsgálat genetikai igazolást adott, a téma nem új. Az indiai és kínai gyógyászat évezredek óta egyénre szabott diétát javasol, melyek alapja az egyén testfelépítése, habitusa, energetikai alkata.
A megfelelő tápanyagarány szükségességét a múlt században a nyugati orvoslás és dietetika egyes képviselői is magukévá tették. 1956-ban Dr. Roger Williams a Biochemical Individuality (Biokémiai egyediség) című könyvében kifejtette: nem csak külső tulajdonságainkban, hanem anyagcserénkben is különbözőek vagyunk. Enzimműködéseink eltérései tekintetében pontos méréseket végzett, és már akkor megfogalmazta az egyénre szabott tápanyagbevitel fontosságát. Az ő elméletét több orvos és táplálkozási szakember felkarolta, melynek eredményeként többfajta egyénre szabott diétás rendszer is létrejött. Ilyenek az anyagcsere (metabolic typing) és test típus (body typing) diéták.