Holnap péntek és világvége?!
Uramisten, most aztán már tényleg itt a világvége. A Nibiru átmegy a nullsíkon, három napig sötét lesz, a Nap jól kitörik, a kontinensek elcsusszannak, a pólust felváltja egy protuberancia. Pedig nem is. Az olvasót azonban megnyugtathatjuk: 2012-ben nem lesz világvége, vagy ha mégis, azt nem a majáknak köszönhetjük.
Talán az olvasók is emlékeznek az ezredfordulóra természeti, humanitárius, sőt − a modern idők szellemében – számítástechnikai katasztrófákat jósló próféciákra és prognózisokra. Nos, végül hiába léptünk át komoly megrázkódtatások nélkül a harmadik évezredbe, a sosem nyugvó világvégevárók megtalálták az apokalipszis új dátumát: 2012. december 21. De ez már nem a különböző szekták tézisein alapul, hanem a maja naptár nagy világciklusain, miszerint 2012. december 21-én ér véget egy 5125 éves korszak (a Nap ötödik korszaka), s akkor új világba lépünk.
Félreértelmezett maják
A virágkorukat i.sz. 250 és 900 között élő maják igen jártasak voltak a csillagászatban. Hosszú Számítás elnevezésű naptárukban – ami i.e. 3114-től indul – nagyjából 394 éves időszakokat, úgynevezett baktunokat jelölnek. A 13 a maják szent száma, a 13. baktun pedig megközelítőleg 2012. december 21-én ér véget. „Ez a teremtés egy különleges évfordulója” – magyarázta David Stuart, a Texas Egyetem maja epigráfiai szakértője. „A maják soha nem mondták, hogy a világ véget ér, soha nem regéltek semmi rosszról, csupán feljegyezték ezt az évfordulót.”
Szerinte a 2012-es apokalipszis egy nyugati, a média által felkapott koncepció, amit ráaggattak a majákra, talán mert a nyugati mítoszok már „kimerültek”. Egyesek szerint a maják tudtak egy titkot, miszerint a Föld tengelye inog, minden évben egy picit megváltozik ezáltal a csillagok együttállása. 25 800 évente a Nap egy téli napforduló alkalmával egy vonalba kerül a galaxis közepével. Ez 2012. december 21-én következik be, amikor a Nap ugyanazon a ponton kel fel, ahol a galaxis fényes középpontja helyezkedik el. Sokakat ez a ritka együttállás már önmagában is megrémít.
„Csupán annyit szeretnék kérdezni ezektől az emberektől, hogy na és akkor mi van?” – reagált a felvetésre Phil Plait, a „Bad Astronomy” blog szerzője. Szerinte egyrészt az együttállás nem pontosan 2012-re esik, másrészt a távoli csillagok semmilyen erőt nem fejtenek ki a Földre. „Ez csak egy erőltetett próbálkozás, ami valamilyen csillagászati eseményt igyekszik társítani a 2012-es dátumhoz” – tette hozzá Plait.
A régészeti leletek szerint a maják tudatában voltak ennek az együttállásnak és nagy fontosságot tulajdonítottak neki. A ciklusok végeként, egy változásként, egyfajta megújulásként tekintettek rá, szögezi le John Major Jenkins, aki két évtizeden át tanulmányozta a maja leleteket. Ann Martin a Cornell Egyetem tudósa, aki egy csillagászati tévhitekkel foglalkozó weboldalt üzemeltet, csupán annyit fűz hozzá az egészhez, hogy mivel a korábbi hasonló világvége hisztériákat is egészen jól átvészeltük, miért lenne ez másként 2012-ben?
Mivel a világon igen elenyésző azoknak a száma, akik valóban értenek a maja nyelvhez és a maja időszámításhoz, ezért igazán nehezen ellenőrizhető, tulajdonképpen mit is mondtak valójában ezek a titokzatos indiánok a világvégéről. Mindenesetre a 2000-es években százával szökkentek szárba az autentikus értelmezések, egymást próbálva felülmúlni a 2012-re datált katasztrófa-forgatókönyveikkel: felcserélődnek a Föld mágneses pólusai, meteorraj vagy üstökös közeledik az űrből, szupervulkánok törnek felszínre, idegenek özönlik el bolygónkat – minden felbukkant, amit csak egy hollywoodi producer megkívánhat. Nem véletlen, hogy az új világvége divatnak a legnagyobb lökést a katasztrófafilmek pápájának is nevezett Ronald Emmerich adta 2012 című alkotásával: a kozmikus sugárzás annyira megnöveli a Föld belső hőjét, hogy az végül képes minden eddiginél gigantikusabb digitális trükkfelvételeket és mozibevételt eredményezni.
Az olvasót azonban megnyugtathatjuk: 2012-ben nem lesz világvége, vagy ha mégis, azt nem a majáknak köszönhetjük. A kérdéssel kapcsolatban megkérdezett szakértők ugyanis alig győzik cáfolni a hiedelmeket, és a helyére tenni a maja jövendöléseket. David Stuart, a Texasi Egyetem maja epigráfusa (feliratkutatója) szerint például a maják sosem mondták, hogy a világ véget érne, és sosem vizionáltak a rájuk hivatkozók által hirdetett katasztrófákat. 2012-ben ők csak a teremtés születésnapját ünneplik – azaz egy régi ciklus végét és egy új ciklus kezdetét.
A maják utódai szerint nem lesz világvége
Kultúrájuk áruba bocsátását vetik a guatemalai kormány szemére a maja nép képviselői, és követelik, hogy vessenek véget a maja naptáron alapuló, világvégét jövendölő jóslásoknak. A hatóságok és a turizmussal foglalkozók profitszerzési célokra használják fel a mítoszt, amely a maja kalendárium szerint december 21-re világvégét jövendöl – mondta el Felipe Gomez, az Oxlaljuj Ajpop maja szövetség tagja.
A guatemalai kulturális minisztérium Guatemalavárosban decemberre rendezvényt tervez, amelyre kilencvenezer látogatót várnak, az utazásszervezők pedig világvége-utazásokat szerveznek. Felipe Gomez kritizálta a rendezvényeket, a maja folklórt profitra váltó show-műsoroknak nevezve őket. „Tiltakozunk a csalás, a hazugság és a tények elferdítése ellen. Az állítólagos apokalipszis alkalmából történő ünneplés tiszteletlen a nép kultúrájával szemben” – fejtette ki Gomez.
A 2012. december 21-i állítólagos világvége kultusza azon alapszik, hogy ekkor ér véget a maja kalendárium egy csaknem négyszáz éves ciklusa. Afölött a tény fölött azonban elsiklanak a mítosz terjesztői, hogy ezzel egyidőben egy új ciklus kezdődik. Gomez szerint ez az új szakasz nagy személyes, családi és közösségi változásokat hoz, amelyek az emberiség és a természet harmóniájához és egyensúlyához vezetnek.
Guatemala tizenötmilliós lakosságának több mint a fele maja népcsoportok leszármazottja. A civilizáció 250 és 900 között élte fénykorát. Míg a babonások aggódva várják december 21-ét, Bolívia ünnepel ezen a napon. A maja kalendárium ciklusának vége az egoizmus, a félelem, a veszekedések végét és az emberiség új egységét hozza meg – vélte David Choquehuanca Cespes, Bolívia külügyminisztere. December 21-én, a déli félteke nyári napfordulóján Bolíviában a Titicaca-tó Nap-szigetén (Isla del Sol) ötvenezer őslakos delegált gyűlik össze egész Amerikából, hogy megünnepeljék a Pachát, az új korszak kezdetét.
Komoly tudósok próbálják cáfolni az interneten keringő vad híreket és csillapítani a kibontakozó pánikot: nem jön el a világvége 2012. december 21-én. Nem csapódik a Földbe egy rejtélyes bolygó és a maja naptárnak semmi köze az egészhez. A hisztériát – mint kiderült – egy hollywoodi film gerilla marketing kampánya indította el.
A 2012 című filmet novemberben bemutató stúdió – az érdeklődés felcsigázása érdekében – több tucat hamis tudományos portált vagy blogot hozott létre, amelyek mind a 2012-ben bekövetkező világvégéről vizionálnak. 2012. december 21. azért nevezetes dátum, mert a maják állítólag csak eddig készítették el naptárukat – utána már nincs idő. A rémhír szerint ekkor egy korábban ismeretlen külső bolygó csapódik be a Földbe.
A Sony Pictures még egy olyan weboldalt is létrehozott, amelyet az állítólagos Institute for Human Continuity (Emberiség túlélése intézet) működtet. Itt még arról is értekeznek, hogyan lehet feliratkozni túlélő készletre, és hogyan kell majd megválasztani a világ vezetőjét a katasztrófa után. Mindez megtette a hatását, beindult a lavina, a hívők öngerjesztő módon ezrével propagálják a téveszmét.
David Morrison, a NASA csillagásza – aki egy népszerű blogot is működtet – azt mondja, két éve még hetente legfeljebb egyszer kapott kérdést a Földet fenyegető kozmikus katasztrófáról. „Most naponta tucatjával kapok ilyen kérdést. Két tizenéves még azt is közölte, hogy nem akarja látni a világvégét, ezért azon gondolkodnak, hogy inkább véget vetnek az életüknek.” Morrison szerint eddig több mint ezren érdeklődtek nála, mit tegyenek a közelgő világvége miatt. Szerinte a stúdió etikai vétséget követett el a weboldalak működtetésével.
Tudományos cáfolatok a világvége variácókra
Nibiru
A Niburu, egy titokzatos, katasztrófát hozó égitest, amelyről a világvégétől tartó, és bizonyosságot kereső emberek számos „bizonyító” felvételt, leírást is találhatnak az internet sötét bugyraiban. (Egy korábbi jóslat szerint már 2003-ban katasztrófát kellett volna okoznia, ami azonban meglepő módon elmaradt…) Ez a titokzatos égitest a hírek szerint több, mint 3000 évenként jut a Föld közelébe, és egy-egy közelsége teljesen új korszak kezdetét jelenti, katasztrófákkal kiegészítve. Egyes hírek szerint becsapódik, más verziók szerint csupán a közelsége révén fellépő hatások okozzák a kontinensek különféle elcsúszásait, vulkánkitöréseket, és általában szörnyű katasztrófákat. E Földünknél nagyobb égitest már évek óta „közeledik hozzánk”, így a csillagászati bemutatókon is rendszeresen felmerült eddig is léte, amit természetesen a különféle, kapcsolódó szakterületekkel foglalkozó szervezetek eltitkolnak. Bizonyítékként különféle űreszközökkel – egyébként látványos ködökről, változócsillagokról – készített fotók alapján vélik bizonyítottnak az égitest létezését. Ezek az objektumok azonban évtizedek óta ismertek (és helyzetüket sem változtatják). Mások az interneten fellelhető, a csillagos égboltról készült fotókon levő, hiányzó égterületekre képzelik az égitestet: ismét csak bizonyítékul arra nézve, hogy létezését eltitkolják a hivatalos hatóságok, kiváltképp a NASA. (Valójában, ha belegondolunk, napjainkban általános iskolás gyerekek is ismerik annyira a számítógépek használatát, hogy egy apró korongnak látszó csillagot eltüntessenek egy képről.)
Az internet böngészése helyett vegyünk egy egyszerű csillagtérképet, és nézzünk fel az égre! Amennyiben ugyanis a hír igaz lenne, és a nevezett égitest létezne, már néhány éve a legfényesebb bolygókhoz hasonló fényességgel kellene látszania az égbolton! Azaz bárki, aki az égboltot és a rajta levő csillagképeket alapvető szinten ismeri, már réges-régen felfedezhette volna a csillagokhoz képest lassan elmozduló égitestet. Még akkor is, ha figyelembe vesszük földrajzi helyzetünket (a déli égbolton is élnek eget ismerő emberek), illetve az évszakok változását (fél év alatt már átkerültünk a Nap túloldalára, tehát az égbolt átellenben levő területét is megvizsgálhattuk). Egyes mítoszok szerint nem veri vissza a Nap fényét – ez esetben azonban óhatatlanul felmelegedne, így az emberi szem számára láthatatlan, de számtalan, infravörös tartományban dolgozó műszer számára ordítóan fényes égitestként jelenne meg a felvételeken.
Tény, hogy időnként történnek becsapódások Földünkön (ezek közül a legismertebb a 65 millió évvel ezelőtti esemény, amely többek között a dinoszauruszok kihalását, és így az emlősök felemelkedését okozta), amelyek akár katasztrófával is fenyegetnek. Éppen ezek elkerülésére hozták létre a különböző automatikus kisbolygókereső-programokat, amelyek feladata az ilyen potenciálisan veszélyt jelentő égitestek felfedezése, ill. nyomon követése. Ezek működésének hála már viszonylag pontos képünk van a globális vagy nagy léptékű veszélyt jelentő égitestek terén – és szerencsére nem ismerünk a belátható jövőben becsapódással fenyegető nagyobb égitestet sem. Még a más híresztelésekben közkedvelt Apophis kisbolygó sem ilyen, bár látványos közelségben fog elhaladni 2029-ben Földünk mellett. Természetesen szak- és amatőr csillagászok ezrei fogják megfigyelni, éppen azért, hogy pontosabb adatokat kapjanak majd a következő, 2036-ban esedékes közelítésre vonatkozóan. Ugyanakkor már azok a technológiák is rendelkezésre állnak, amelyek egy veszélyes kisbolygó eltérítésére alkalmasak lehetnek, feltéve, ha megfelelően korán megtörténik a felfedezés.
Pólusváltás
A híresztelések szerint az előbb említett Nibiru hatására a Föld mágneses pólusai felcserélődnek. Mivel a Niburu hatását – nem létezése folytán – kizárhatjuk, csak a spontán pólusváltás lehetősége marad. Az óceáni hátságokon található kőzetek mágneses tulajdonságai alapján nyilvánvaló, hogy a földtörténeti múltban sok alkalommal történt hasonló pólusváltás, sőt, a pólusváltások között eltelt időszakokat megfigyelve úgy tűnhet, hogy „már nagyon itt lenne az ideje”. Ez a jelenség sem jelezhető előre – ehhez túlságosan kevés ismeretünk a Föld belsejének működéséről. De ha bekövetkezik is, elegendő visszatekintenünk a már említett földtörténeti múltba: nincs nyoma, hogy az élővilágot ezen pólusváltások megviselték volna.
Napkitörés
Egy másik népszerű teória egy óriás napkitörés, amely a műholdak, illetve a földi kommunikációs- és elektromos hálózatra gyakorolt hatásával dönti romba a civilizált, erősen ezekre az eszközökre támaszkodó részét világunknak. Való igaz, történtek nagyobb kitörések, amelyekből a megérkezett anyagfelhő zavarokat okozott, de ezek időpontja teljességgel megjósolhatatlan. Ezt a teóriát erősítendő a rémhírterjesztők felhasználják a naptevékenység 11 éves ciklusát is, amelynek maximumában valóban több és erőteljesebb kitörés történik, valamint igen látványos foltok is nagyobb számban figyelhetők meg. A valóság azonban az, hogy a jelenlegi napciklus megkésve kezdődött (2008-2009-ben egy szokatlanul elhúzódó minimumnak voltunk tanúi), így a következő maximum csak 2013 május-júniusára várható. Ráadásul a jelenlegi modellek szerint ez a maximum az utóbbi 100 év egyik leggyengébb maximumának ígérkezik.
Együttállás a Galaxis központjával
Ez az állítás talán a legnehezebben értelmezhető a sok elképzelés között. A leírásokból az sem derül ki, mi áll együtt pontosan mivel? A Földről nézve látszik a Nap a Galaxis központjának irányában? És miért is okozna a tőlünk 26000 fényévre levő galaktikus mag bármiféle hatást éppen akkor, amikor a Nap ugyanabban az irányban látszik? Amennyiben bármiféle hatása lenne ránk nézve, a Nap helyzetétől (azaz az aktuális évszaktól) függetlenül éreztetné hatását. Az elméletben továbbra is komolyan hívők számára sajnálattal jelezzük, hogy ez az esemény – amennyiben helyesen értelmezzük a terjengő hírek zavarait – 2007-ben tulajdonképpen már bekövetkezett.
Fotonöv
Egyes állítások szerint Földünk időről időre áthalad ezen a titokzatos övön, amelynek eredményeképpen szintén új korszak kezdődik az emberiség történetében. Ilyen övet a tudomány nem ismer, így áthaladni sem tudunk rajta. Valójában a Föld folyamatosan fotonok tengerében fürdik: látható fotonokat bocsát ki a Nap, ver vissza a Hold és a bolygók, és sugároz felénk milliónyi csillag. Ezen felül a szemünk számára láthatatlan hullámhossztartományokba eső sugárzásban is szó szerint fürdünk (l. az ultraibolya-sugarakat, amelyeket nem látunk, de hatásukra nyáron lebarnulunk, vagy a röntgensugarakat, amelyek segítségével orvosaink vizsgálódhatnak), amelyek egy részétől légkörünk megvéd minket, így tanulmányozásukra csak a légkörön kívül keringő űrszondákkal van mód.
Galaktikus nullsík
Ismét egy nehezen értelmezhető fogalom, amelyet a tudomány nem ismer, így szintén nem haladhatunk át rajta. Galaxisunknak van ugyan ún. fősíkja, amelyen az egész Naprendszer időnként valóban áthalad (a modellek szerint kb. 30 millió évenként), ámde jelenleg sok fényévvel a galaktikus fősík „felett” tartózkodunk. Egy ilyen áthaladásnak természetesen így nem lehet előre megadni napnyi(!) pontossággal az időpontját.
Háromnapos sötétség
A kissé az Egyiptomot sújtó bibliai átokra emlékeztető rémhír is csillagászati eseményekkel próbálja magyarázni ennek valóban félelmetes eseménynek bekövetkeztét – figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy a nappalok-éjszakák váltakozását a Föld tengely körüli forgása okozza. A Naprendszer összes bolygóját felhasználva sem képzelhető el olyan konfiguráció, amelyben a Földet minden létező fényforrástól bármi leárnyékolhatná.
Mindent összefoglalva, december 21-én egyetlen nevezetes esemény várható: a téli napforduló. Ezt követően – az északi féltekén – lassan hosszabbodni kezdenek a nappalok, folyamatosan több fény jut Földünkre. Remélhetőleg az ismét elmaradó világvége világosságot jelent majd a Földünk sorsáért aggódni hajlamos emberek számára – bár az alább felsorolt néhány érdekesebb világvége története nem erről látszik tanúskodni.
Az első ezredév
A különlegesen kerek 1000. év sokakban keltett félelmet: aggódtak az Úr eljövetele miatt, amelyre ez a dátum igen alkalmasnak mutatkozott. Több helyen felhagytak a földek művelésével (feleslegesnek tekintve az eljövendő világvége miatt), az iratokat pedig „ahogyan a világ vége közeledik” megjegyzéssel „visszafelé” dátumozták, uralkodók függesztették fel egymás közötti ellenségeskedésüket. Talán nem árulunk el titkot: a világvége elmaradt.
1910
Egy nagyot ugorva az időben a híres-nevezetes Halley-üstökös visszatérése adott alkalmat a rettegésre. Mindezt dacára annak, hogy az ember úgy gondolná, a középkori babonás balsejtelmek az üstökösök feltűnése kapcsán a XX. század elejére már a múlt ködébe vesztek. Miután nyilvánosságra került, hogy az üstökös csóvájában cián található (bár, ahogyan a szakemberek hangsúlyozták: elenyésző mennyiségben), és Földünk keringése során áthalad majd a csóván, sokak számára elkerülhetetlennek látszott a katasztrófa . A világi javak elherdálása és hasonló események sok helyen ismét bekövetkeztek, élelmes emberek azonban a megmenekülés ellenszereit is „feltalálták” és kínálták az aggódóknak. Ilyen volt a cián megkötésére alkalmas tabletta, valamint a csóván való áthaladás idejére szervezett tengeralattjáró-utak. 1910 eljött és elmúlt, a Föld áthaladt a csóván, mindenféle következmény nélkül.
Amikor egy szép augusztusi éjszakán felpillantunk az égre, és gyönyörködünk a hullócsillagokban, jusson eszünkbe, hogy éppen egy régen erre járt üstökös (a Swift-Tuttle) pályáját keresztezzük, ahol a csóvába kiszakadt apró porszemek felhőjén átszáguldva, a légkörbe csapódó porszemcsék okozzák a látványt.
1997
Az 1995-ben felfedezett, városokból is jól látható, szépséges Hale-Bopp üstökös sajnálatos módon – bár természetesen nem közvetlen módon – okozta emberek halálát. A Menny Kapuja nevű vallási közösség tagjai meg voltak róla győződve, hogy az üstökös mögött egy idegen űrjármű halad, amely lelkeiket elszállítja majd a Földről – ennek érdekében az év márciusában tömegesen öngyilkosságot követtek el, remélve, hogy lelkük az űrhajóra teleportálódik.
1999
Remélhetőleg az év legtöbbünknek a Magyarországon megfigyelhető teljes napfogyatkozás miatt emlékezetes. Ennek bekövetkezte előtt terjedt el a hír, miszerint a XVI. században élt Nostradamus képletes és valódi értelemben véve is hatalmas felfordulásokkal kísérve jövendölte meg a sötétség eljövetelét ebben az évben – ami a napfogyatkozás formájában be is következett, sok millió ember nagy örömére. Az esemény egyetlen sajnálatos vonatkozása, hogy hazánkból legközelebb csak 2081-ben lesz látható ismét.
2000 (Y2K)
Ezer évvel az első ezredév végét övező rettegés után ismét remek alkalom kínálkozott – legalábbis az elektronikus eszközökre támaszkodó világ végének várására. Az ok ezúttal az volt, hogy a számítógépesítés korai szakaszában (amikor minden apró tárhely megtakarítása számított), a dátumokban az évszám utolsó két számjegyét tárolták csak, ami tökéletesen elegendő volt 1999-ig. A 2000-es év bekövetkeztével azonban ez az utolsó számjegy 00-ra vált, így a nem megfelelően megírt programok és fel nem készített számítógépek problémái miatt a bankvilág, és ezen keresztül az egész létező világrendszer súlyos hatásokkal lett volna kénytelen szembenézni, nem is beszélve az atomerőműveket irányító számítógépekben felléphető, beláthatatlan következményekkel járó hibákról. Szerencsére a szakemberek felkészültek voltak: nem következett be katasztrófa. Világvége-ügyben továbbra is aggódni kívánó Olvasóink számára itt jegyezzük meg, hogy a következő hasonló esemény 2038-ban várható, amikor az időt az 1971. január 1-e óta eltelt másodpercekben számoló rendszerek lesznek képtelenek – megfelelő módosítások nélkül – tovább kezelni a dátumokat.
2000 májusában aztán volt egy nagy bolygóegyüttállás is, mely láthatatlan maradt, mivel a bolygók a Nap közelében tömörültek. Az elmúlt fél évszázadban még 1962-ben és 1982-ben is voltak jelentősebb bolygóegyüttállások, melyek – mint tudjuk – jelentősebb mértékű világvége nélkül történtek meg.
Következtetés
A be nem teljesült világvége-jóslatok sorát hosszan lehetne folytatni, számtalan érdekességet felvillantva. Mindenesetre az bizonyosan megjósolható, hogy a világnak, vagyis a földi életnek, vagy akár az általunk Földnek nevezett bolygónak egyszer vége lesz a következő pár millió vagy inkább milliárd éven belül. Azonban sohasem tudhatjuk, hogy mikor jön el ez a pillanat.
A világvége jóslatoknak valószínűleg egy mozgatórugója van, és ez az emberi félelem. Az emberi életnek ugyanis nem millió évei, hanem évtizedei vannak csupán ezen a világon, tehát abban teljesen biztosak lehetünk, hogy egyszer valamikor mi is meghalunk, lehet hogy holnap, lehet, hogy ma, lehet, hogy 20 év múlva, vagy 60 év múlva. A „világvége” tehát a mi életünkben is bármikor eljöhet. Ennek függvényében nem teljesen mindegy, hogy a saját életünknek, vagy az egész világnak lesz-e vége valamikor? A világvége jóslatok mögött inkább a haláltól való emberi félelem áll.
Nem érdemes tehát foglalkozni azzal, hogy mikor lesz a világvége, hiszen a vég egyszer úgy is eljön, ha másként nem, a saját életünkben. Ezt viszont nem félelemmel kell várni, és semmiképpen sem várni kell! Életünket olyan felfogással kell élnünk, hogy minden perc, minden nap egy kincs és ajándék. És ez az ajándék ránk emberekre van bízva, hogy jobbá tehessük mások és saját magunk életét is, igazán értékes és boldog életet élve. Ha pedig így élünk, bármikor jöhet a vég…
forrás: http://richpoi.com
forrás: Pozitív híradó hírlevél
http://richpoi.com/cikkek/tudomany/nem-lesz-vilagvege-december-21-en.html
Hozzászólás zárolva.