Na, mi a pica?

Csecsemő- és kisgyerekkorban a gyerekek mindent a szájukba vesznek, hiszen ezáltal ismerik meg a világot. Olyan fura dolgokat is megkóstolnak, mint a szén, cigarettacsikk vagy hamu, gomb, szappan, fogkrém, ragasztó, ürülék, haj, papír, és még sorolhatnánk a végeláthatatlan listát. A fura dolgok evése normális esetben másfél éves korra megszűnik. A szülőnek akkor lesz oka aggodalomra, ha ezek a szokások újra, vagy esetleg későbbi életkorban visszatérnek.

Kisiskolás korban a ceruza- és radírrágás utalhat persze erős koncentrációra vagy éppen unalomra is, ám a különös dolgok fogyasztása gyakran az érzelmi stressz, az elhanyagoltság és a gyakori egyedüllét figyelmeztető jele is lehet. Egy kistestvér érkezése, iskola- vagy óvodaváltás, társak általi bántalmazás, költözés – mind olyan stresszt jelentenek egy gyermek életében, amely átmenetileg visszavetheti a normális fejlődésben.

A pica mint étkezési probléma magatartási, viselkedési zavarokkal is társulhat: káromkodás, dührohamok, halandzsázás vagy szemöldök- és hajtépés, amelyek már egy másik szindróma jelei is. Kamaszkorra ezek akár a bulimia és az anorexia kóros táplálkozási formájáig is fajulhatnak. A pica veszélyes állapot, mert gyakran valamiféle mérgezés vagy bélfertőzés következménye is lehet, de utalhat vashiányos vérszegénységre és ólommérgezésre is. Vaspótló készítmények fogyasztásával a sóvárgás megszűnik.

A pica felnőttkorban is előfordul, elsősorban terhesség alatt, de szellemileg visszamaradottak és bipoláris személyiség esetében is diagnosztizálták. Szakemberek szerint a pica kezelése attól függ, mi okozta a tüneteket és a kapcsolódó szindrómákat. Elsőként a betegséget kiváltó, illetve az annak következményében kialakuló fizikai elváltozásokat vizsgálják, gyógyítják. Amennyiben pszichológiai háttere van a betegségnek, az szakképzett terapeuta bevonásával gyógyítható.