Egy kis romantika

Novembereben megjelenő regényéről beszél Fejős Éva, akinek az elmúlt évek legnépszerűbb magyar nyelvű romantikus regényeit köszönhetjük.

– Ki a kedvenc hősöd a regényben?

– Niki és a nagymamája (a nagyi egyébként riasztópisztolyt visz magával mindenhová, hatalmas, lila kalapban járkál, és mindenkinek kendőzetlenül megmondja a véleményét), de van még egy nagyon kedves hősnőm is, aki egy korrupt és agresszív politikus mellett éli az életét. A regény elején feltett szándékom volt, hogy kiszabadítsam őt ebből a kapcsolatból, aztán a hősnő „életre kelt”, és kivette a kezemből az irányítást. (Ez utóbbit egyébként nem is bánom, mert ilyenkor érzem meg, hogy a regény már „él”, és nekem nincs más dolgom, mint hogy a laptopom előtt üljek, és befelé figyelve megírjam azt a „filmet”, történetet, amit magamban látok.)

– Van-e Nikin kívül olyan hőse ennek a könyvnek, aki régebbi regényedben is szerepelt?

– A Nápolyi vakációban is felbukkan Endrődi Péter, a Hotel Bali egyik főhőse, ha csak egy nagyon rövid epizód erejéig is – és az olvasók előtt felvillan, hogy hol tart éppen Endrődi és párja, Dóra…

– Miért jó vissza-visszahozni egy-egy hőst a korábbi regényeidből?

– Néhány szereplőm már nagyon hozzám nőtt, és tudom, furcsán hangzik, de én is kíváncsi vagyok, hogy mi van velük éppen. Ilyenkor visszahozom őket az aktuális regényembe, akár csak tényleg néhány mondat, egy-egy találkozás, felvillanás erejéig. Az olvasóimtól tudom, hogy ők is várják: na, ebben a könyvben melyik régebbi szereplőről tudnak meg valami újat?

– A Nápolyi vakáció jelentős része Budapesten (Békásmegyeren és Budakalászon) játszódik. Hogyhogy „hazatértél”?

– Mindig azt vallottam, hogy idehaza is sok az egzotikum. Általában olyan helyeket hozok be a regényeimbe, amelyeket én magam is nagyon szeretek, ahol gyakran járok, vagy ahová szívesen visszamennék. Békásmegyerre, Budakalászra sűrűn járok, a kedvenc zöldségeseim a békási piacon vannak, ott futunk a kutyával a Duna-parton, szóval jólesett arról a környékről írni. Nápolyt pedig nagyon kedvelem, a hangulatát, a nyüzsgését, az apró halpiacokat, a szuper cuccokat áruló kis utcai standokat, a csodálatos, omlós bivalymozzarellát és persze a pizzát, ami szerintem ott a legfinomabb egész Olaszországban. Positano pedig olyan klassz tengerparti városka, a gyönyörű, hangulatos házakkal, terekkel, szűk utcákkal, a tenger felett kanyargó szerpentinnel, hogy egyszerűen muszáj volt helyszínnek választanom ebbe a regénybe.

– A Nápolyi vakáció a leghosszabb regényed…

– Igen, eddig. Nagyon pörgött a történet, és azt veszem észre, hogy egyre könnyedebben írok – egyre hosszabb regényeket. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mostantól ezer oldalas könyveim látnak majd napvilágot, de nem fogom vissza a történetet, ha az még „szövi önmagát”.

– A saját kiadódban megjelenő könyveidnek más a borítóstílusa, mint a régebbi könyveidé. Hogyan fogadják az olvasóid a váltást?

– Minden váltás nehéz, ezt újságíróként tudom: az olvasók a megszokotthoz ragaszkodnak. Viszont én már szerettem volna  új, friss layoutot a könyveimnek, és úgy látom, hogy ezt is kezdik megkedvelni az olvasóim.

– Hogyan választod ki, hogy milyen külföldi regények jelenjenek meg a kiadódban, a Fejős Éva könyvtára-sorozatban?

– Rengeteg angol nyelvű regényt elolvasok, és azt választom ki, amit egyrészt nem tudok letenni, mert annyira magával ragad és szórakoztat a történet, másrészt pedig kapaszkodót is jelenthet az olvasóknak. Az én regényeimmel kapcsolatban is azt mondják, hogy gyakran bátorságot adnak a hőseim az olvasóknak egy-egy döntés meghozatalához – azt remélem, hogy olyan külföldi regényeket sikerült eddig választanom, amelyek szintén erőt és bátorságot is adnak a döntéseinkhez, egyáltalán: ahhoz, hogy a lehető legjobban tudjuk élni az életünket.

– Nemcsak nyomtatásban, hanem elektronikusan is megjelennek ezek a kötetek. Miért tartod ennyire fontosnak az e-könyvek kiadását?

– Amióta táblagépem van, valahogy megváltozott az életem. Imádom a nyomtatott könyveket, jó kézbe venni ezeket, de az is csodás érzés, ha az ember táskájában, a kis tabletjén ott van jó néhány kedvenc könyve. Én már sosem unatkozom, ha várnom kell valakire: csak előveszem a tabletemet, és belemerülök egy könyvbe. Szerintem egyre több olvasó ember ízlelgeti ezt az érzést… Nem beszélve arról, hogy számos olvasóm külföldön él, és ők is szeretnék a megjelenést követően rögtön elolvasni a könyvemet, nekik mindenképpen könnyebbség, ha e-könyvben megkaphatják – nemcsak az enyémet, hanem az összes erawanos regényt.

– Mi a következő terved?

– Folyamatosan jelentetek meg kiadómban, az Erawan Könyvkiadóban olyan külföldi regényeket magyarul, amelyek valamiért nagyon megfogtak, amelyek felkavartak. Jövő tavasszal pedig érkezik a Száz éjjel vártam című könyvem, amit még 2000-ben írtam, és anyu számítógépén fedeztem fel újra. Amikor elolvastam, sokat nevettem, humoros, felszabadult, izgalmas történet, amelynek a középpontjában egy Délegyházán élő lány áll. Na igen, Délegyháza is a kedvenc helyszíneim egyike, annak idején ott volt telkük a nagyszüleimnek, és sok nyarat töltöttem ott. Nyáron pedig érkezik egy vadiúj regény, ezen dolgozom most, nagyjából a háromnegyedénél tartok.

Fejős Éva: Nápolyi vakáció

Megjelenik: 2013. novemberben