Karácsonyi impressziók
Hamarosan túl vagyunk az ünnepen, készültünk rá, túlzásokba is estünk, jó nagyokat ettünk, örültünk, s az élet megy tovább. Még pár nap, és új évet írunk, előtte még kötelezően kibulizzuk magunkat a szilveszteri őrületben, utána elkezdjük az új évet.
Néhány nagyon erős és néhány kisebb benyomás ért az ünnepek alatt, arra gondoltam, hogy ezt osztom meg Önökkel.
Sok házban valakinek a hiányával együtt kellett tölteni a karácsonyt. Ilyenkor, mikor megáll a rohanás, kiszakadunk a munkás hétköznapokból, ráérünk gondolkodni, felerősödnek bennünk az érzések. Boldogság és szomorúság furcsa egyvelege a karácsonyi érzés. Öröm, mert szép a karácsony, a fenyő illata felmelengeti a szívet, az ajándékok jól esnek, a karácsonyi zene, elvarázsol bennünket, s maga az egész ünnepi készülődés ünneplőbe öltözteti a lelkünket. A búságot a hiány táplálja. Mindazokért, akik nem lehetnek velünk, egy-egy gyertya égjen – cseng fülemben Demjén Rózsi éneke.
Megdöbbentem karácsony estéjén, mennyi ember volt a temetőben. Édesapám sírjánál mi is meggyújtottuk a szeretet, a tisztelet gyertyáit, őszinte, tiszta könnyek mosták arcunkat, mert nem lehet velünk, akit szeretünk. Azok, akik ott voltak a sírkertben, hasonlóan érezhetnek. Biztos vagyok benne, hogy az otthonokban is égtek a gyertyák, azokért, akik már az égben ünnepelnek.
A család szeretete, ottléte persze kárpótolja az embert, a régi barátok is, kik kedves rövid szöveges üzenettel fejezik ki, hogy gondolnak ránk, jól esik, jóérzéssel tölti el az ember szívét. Az igazi boldogságot azonban a gyerekek tudják megadni, az ő örömök, vidámságuk mindenért kárpótolni tud. A patetikus hangulat, mely a karácsonyt belengi, elfeledteti velünk a mosolyt, hívta fel a figyelmet a tisztelendő atya az éjféli szentmisére összegyűlt közösség számára. Pedig van okunk örülni, hiszen a karácsony a Megváltó születésének napja. Végignéztem az embereken, s az arcukon ott ült az, az érzés, melyet a vallási közösség nyújt számukra. A hit erkölcsi tartást, megnyugvást ad számukra, idős emberek, fiatalok, akik buzgón gyakorolják a hitüket, s otthonuk a templomuk. Nem vagyok vallásos, de jól esett egy kicsit kiszakadni a hétköznapi gondokból, s meghallgatni a prédikátor szavait a karácsonnyal, Jézussal kapcsolatban. Üdvözítőnek tartom azt a gondolatot, melyet Erdő Péter bíboros tűzött ki célul jövő évre: meg kell újítani, erősíteni az emberek hitéletét. Ahhoz, hogy a létünk értelmével boldogulni tudjunk, szükség van a hitre, hinni önmagunkban, hinni az életünk, a küzdelmeink értelmében, evilági feladatunkban, az emberekben, a békében, a jóságban, a szeretet erejében.
Hozzászólás zárolva.