„A kis Jézuska itt van a közelben”

Közeledik a szeretet ünnepe. A mai pénz centrikus világunkban ez az ünnep is a forintok prezentálását hozta magával. Néhol a szeretet méregdrága ajándékokban testesül meg, máshol igazi szeretet lengi be a Szent Estét, s nem a drága ajándékokon van a hangsúly, hanem az együtt töltött boldog órákon.

Lesznek azonban olyan családok is, ahol se szeretet, se ajándék, se étel, se meleg nem lesz, ez is egy ugyanolyan gyötrelmes nap lesz, vagy még nehezebb, mert a szegénység még jobban megmutatja méregfogát.

A mai magyar társadalomban kétféle szakadék tátong: az életkor alapján a generációk közötti, a jövedelem szerint a szegény-gazdag törésvonal. A rendszerváltás óta egyre tágabbra nyílt az olló szegények és gazdagok között Magyarországon. A szegénység széles tömegek tartós élethelyzetévé vált, az utóbbi években még mélyült is. A legfrissebb adatok szerint a magyar népesség harmada a nem túl bőkezűen számított létminimum alatt él. Az abszolút szegénység az ország lakosságának 25-30 százalékát érinti.

Az ünnep mindenkit érint, de másképpen. December 24-én este lelassul a világ, megáll az élet, elfelejtük a rohanást, megpihenünk. Adysan szólva:

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

Szerintem ez a karácsony lényege: hazatérni, megpihenni, szeretni! Az ajándék csak egy plusz figyelmesség, kedvesség, mely nélkül teljes lehet az ünnep. A szív szeretetének nem tárgyi dolgokra van szüksége. A karácsonyi ajándékkal nem lehet kárpótolni az egész évi mellőzést. Ahogy Juhász Gyula írja: „Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,/ S ne csak így decemberben.”