Fölöttünk az utódok?…
Sokan csak elhúzzák a szájukat, ha meghallják azt a szót, hogy földön kívüli, és akadnak akik csak legyintenek ha a földön kívüliek kutatását tudománynak merik nevezni egyesek.
Pedig több milliárd dollár megy el évente arra, hogy a rajtunk kívüli élet, legapróbb bizonyítékát vagy halvány esélyét felfedezzék, a végtelen világűrben, a számunkra alig ismert tartományban.
Megmozgatja ez a téma mind a filmkészítők, mind az írók mind az amatőr fantáziáját, hiszen egyszerre érdekes, izgalmas, másfelől borzalmas is belegondolni abban, hogy nem vagyunk egyedül. Hogy figyelnek, figyelhetnek minket, a sok ezer fényévről érkező, csillagközi turisták. Mert ha valóban léteznek az idegenek, a kis szürkék, vagy égimeszelő szőkék, zöldek, mi a biztosíték arra, hogy szándékaik békések, hogy mindegyikük csak érdeklődő, minket vizsgáló lény? Miért kellene minden ufonautát egy-egy E.T.-nek gondolnunk, és lefestenünk?
De miért esnénk a ló túlsó oldalára, és miért is látnánk őket vérszomjas, minket kísérleti állatokként használó, amolyan tudósoknak? És ha több évtized kutatás, adatgyűjtés, beszámolók kivizsgálása után sem áll a nagy nyilvánosság meggyőzésére, kézzel fogható bizonyíték az idegenek létezésére, ugyan miért üzemeltetnek gigantikus méretű parabolákat, milliárd dolláros gépeket, tudósokat, szakértőket?
Miért nem zárják be a boltot, és a pénzt, miért nem költik értelmesebb és az emberiség számára érthetőbb, hasznosabb dolgokra, vagy akár más kutatási területek finanszírozására, amiből akár profitálhatnánk is?
Ki találta egyáltalán ki, hogy nem csak a bulvár hírek szintjén kell foglalkozni ezzel a témával, és miért nem fulladt ki a dolog, pár év alatt?
Az előbbiekben azt írtam, hogy a nagyközönség nem látogathat meg például egy UFO – múzeumot, mint ahogy ezt megteheti más területen, hiszen képzőművészeti galériába elmehet, de nem csodálhat meg, nem vehet szemügyre egy mumifikált vagy bebalzsamozott, vagy felboncolt, vagy tartósító lében úszó földön kívülit, nem érinthet meg egy űrjárművet, és csak ismeretterjesztő magazinokban olvashat szaftos, és az esetek döntő többségében kitalált történeteket. De a kormányoknak miért ne lennének ezen a téren is titkai, szigorúan őrzött dokumentumai, felvételei, mint ahogy sokszor, egy-egy esetről évtizedek múltán értesül a közember. És ha vannak is ilyen dokumentumok, titkok, azokat milyen önös okok és érdekek miatt nem tárják a nyilvánosság elé, mi okból látják jobbnak a hallgatást?
Hozzászólás zárolva.