Miért szeretjük a nőies férfiakat?

Merthogy ez egyszerűen, a  kivételestől eltekintve, mit is jelent? Azt, hogy az a férfi rugalmasan változott a megváltozott helyzethez, igényekhez. Nekünk nőknek könnyű!? Mindannyian mutálódunk, de mi jobban rákényszerülünk erre, és természetünkből, neveltetésükből egyértelműnek úgy tűnik, hogy könnyebben tudunk változni.

Mert..- milyenek is lehetnek?

Milyenek is a jó férfiak? Minden korban más?

Ez is igaz, de…

Amúgy általánosan jól használható recept: minden férfinak,… ?! Ami nincs, de…

Tudjátok, hogy mi alapvetően gyengébbek vagyunk, akármilyen erőseknek kell lennünk,-  de azért álljatok mellénk, mindig. Együtt!  Ez a mániánk.

Ezt szeretjük akkor, ha baj van. És ha, ki kell állni mellettünk,  és nem kell öklözni, nem kell csalni, nem kell hazudni,… És bármit is hibáztunk, éreznünk kell, hogy nincs baj, itt vagytok.

Amúgy mi gyárilag általában szívesen robotolunk, főzünk, ha ott vagytok. Akkor is, amikor már ez nem öröm, hanem  már sok, és ez már egy mindennapos csapda.

Szépség?

Addig, minden férfi szép, amíg azt látjuk, amíg ezt az agy így látja. Gondolom ilyen egyszerű a szerelem agybetegsége által mindenkinél, de…  Ha, ha az a szép férfi bánt, ha megaláz, ha nem jártok vele egy úton…akkor fellázad az agy, a szem. Vége az illúziónak.

Figyelni kell ránk, ha mi is figyelünk, ez ami egy egyszerű férfinek nem megy.

(Egy „nőies férfinek” ez megy.)

 Meg kellene  tanulni egy közös nyelvet és ez nem a régi.

 A fiatalság változik,-

 mások,- hiába minden negatív példa.

Már ez is generációs kérdés, mások a férfiak, „nőiesebbek”, nekem tetszenek.

Zavaros érzelmi időket élünk,  az ötvenesek.

A zavarral együtt jár, hogy ma már, kénytelen a fiatal nő is tudni anyja példáján, hogy nincs kevés ideje.