„Örülsz, hogy elköltöztél? De fájni is fog!”
Egy hete beköltöztem életem ötödik albérletébe. Egy ilyen váltás amellett, hogy az újdonság varázsát csepegteti az ember lelkébe heteken keresztül, egyben trauma is. Az új környezet és az új lakótársak megannyi megpróbáltatást jelentenek az első hónapokban.
A költözködéssel járó első, s egyben legnagyobb megpróbáltatás az, amikor az ember behúzza maga mögött a szülői ház ajtaját.
Első olyan lakásváltásom előtt, mely a szüleim szemében indokolatlannak tűnt, egyik éjszaka izzadtan riadtam fel álmomból. Rémálmomban közöltem az anyámmal, hogy megyek a saját kivégzésemre, amit ő bánatosan jóváhagyott. Akkor értettem meg az álom jelentését, amikor költözködési szándékomat bejelentettem otthon, és anyám szemében valahonnan már ismerős bánat csillant meg – azt hiszem az elengedés fájdalma.
Egy elváláskor, mint amilyen az utazás előtti búcsúzkodás is, mindig annak nehezebb, aki marad. Ha ezt a szituációt megspékeljük az anyai féltéssel és természetes önzéssel, akkor már kapizsgálhatjuk, hogy mit jelent a szülőnek, ha a gyerek kirepül otthonról.
De mit jelent a gyereknek? Miért vágyunk rá huszonévesen, hogy egy teljesen idegen környezetbe csöppenve próbáljuk ki magunkat?
Azt hiszem az egyik válasz már benne foglaltatik magában a kérdésben: ez a kipróbálás. Fiatalon az ember hajtja a kalandokat, ami a felszínen új emberek, új helyzetek megízlelését jelenti, ám lényegében valami egészen másról szól. Az új hajkurászása tudat alatt nem más, mint a saját énünk feltérképezésére tett kísérlet. Ez a fajta eszmélkedés tehát egy sokkal tudatosabb és teljesebb énkép bábája.
„Ahány könyvet elolvasok, annyi élettel gazdagabb az én életem” alapon működik a költözés is. Minél több helyzetben próbáljuk ki magunkat, annál több tapasztalatra, s így annál gazdagabb életre tehetünk szert.
A másik ok a hirtelen változásoktól elválaszthatatlan intenzitásérzés. Fiatalon arra vágyunk, hogy pörögjön az élet körülöttünk, ami csak változatosság révén érhető el. Akkor értjük meg igazán saját élethelyzetünket, és tudjuk levonni belőle a konzekvenciákat, ha kicsit kívülről látjuk, és erre tökéletes eszköz az adott helyzet megszüntetése, és egy új létrehozása helyette. Tehát a változásokkor érezzük közvetlenül a bőrünkön az életet, és ennek egyik legradikálisabb válfaja, ha legintimebb környezetünket, azaz lakásunkat változtatjuk meg.
Hozzászólás zárolva.