„Azt mondják, valami nagy gond van a hétfővel…!”

Gyakorlatilag pedig semmi sem különbözteti meg a napokat. A nap ugyanúgy felkel és lefekszik szerdán is és pénteken is. A szocializáció, a társadalom viszont különböző tartalmakat rendelt a napokhoz. A hét napjait Földünk tengely körüli forgása határozza meg, ezért a hetedik nap, mint olyan csak e földgolyó lakosaira vonatkozik.

Laplace, a híres francia csillagász szerint: "A hét a hónaptól és az évtől teljesen különálló rövid időszak. Eredete a legrégibb időkben vész el, hogy megszakítás nélkül haladjon át a századokon, és végül minden nép naptárába bejusson. Jellegzetes a hétre, hogy az egész földön egyformának találhatjuk." (Laplace,1.Expoxition de systéme du mond Paris 1836. I. kötet 35-36. old.)

A hét nyomait már megtalálhatjuk a régi egyiptomiaknál, babiloniaknál, perzsáknál az araboknál, a görögöknél, rómaiaknál, kínaiaknál, peruiaknál, és az afrikai négereknél. Az i.e. 660-ban fennálló Ninive város aszurbani palota romjainak agyagtáblái között egy olyan kisebb táblára, azaz régi eredetű naptárra bukkantak, amely mutatja, hogy már a régi babilóniaiaknál is megvolt a hét.

A hét napos időbeosztás és a heti pihenőnap létrejöttéről azonban a bibliai teremtéstörténet ad információt: "Így készült el a föld és az ég minden benne levővel együtt. Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett. Isten megáldotta és megszentelte a hetedik napot, mert azon megpihent egész teremtő munkája után." 1Móz. 2,1-3 (Új katolikus fordítás)

A teremtéstörténetben nemcsak azt látjuk meg, hogy Isten létrehozott egy hét napból álló időperiódust, hanem azt is, hogy az emberiség munkanapjait és pihenőnapját, ünnepnapját is meghatározta.

Napjainkban a hétfő a munka kezdetét jelöli. Általános jellemzője, hogy a polgár még a hétvégi élmények utóhatásában van elmerülve. A hétfő reggel az ébresztőóra csörgése felér egy forradalombeli ágyúdörgéssel. Hosszas ébredezés után elménkbe hasít, hogy egy újabb hét következik.