Túlélő kalauz gólyáknak. Ezekre nagyon figyelj!

A vizsgához vezető út ugyanis végtelen számú aknával van kikövezve…

Gimnáziumban hozzászoktunk, hogy az osztályfőnöktől a matek tanáron át egészen a könyvtáros néniig mindenki arra hivatott, hogy előmenetelünket a szívén viselje. Jó előre szólnak, ha jegyeink egyre kevésbé görbülnek, túl sok a hiányzásunk, vagy büntetéssel fenyeget az iskola tulajdonát képező Balassi összes, ami hónapok óta a polcunkon porosodik.

A legtöbb felsőoktatásba bekerült gólyát sokkolja, hogy az egyetem, főiskola bizony nem így működik… Védő szárnyak helyett többórányi sorban állás, a szülőkkel való konzultálás helyett pótvizsga jegyek várják a friss, diplomára pályázókat.

A felsőoktatásban eltöltött két évből származó tapasztalatom alapján nyugodtan kijelenthetem, hogy az egyetemen nem maga a tanulás nehéz, hanem amíg az értelmiségi ember gyereke eljut addig, hogy indexét a tanár kezébe nyomhassa. A vizsgához vezető út ugyanis végtelen számú aknával van kikövezve: a szeptember eleji óra felvételtől a vizsgára jelentkezésig mintha minden időszak arra lenne hivatva, hogy az áhított jegy végül ne kerülhessen be a leckekönyvbe.

Még a felső évesek is gyakran bedőlnek az adminisztráció állította buktatóknak, hát még a védtelen a gólyák! De ha szemfülesek vagyunk, és megfelelően felfegyverkezünk néhány jó tanács megfogadásával, akkor győztesen kerülhetünk ki a Tanulmányi Osztállyal (ismertebb nevén TO-val) folytatott harcból.

Kérdezz!

A felsőoktatásba frissen felvettek első, bent töltött, hivatalos órája a beiratkozás. Ezt semmiképp ne hagyjuk ki, már csak azért se, mert az itt kitöltött lap nélkül nem regisztrálnak minket az adott tanévben. Ilyenkor sok információ elhangzik, de a sok száz, ezer tanulót érintő általános kérdésekre adott válaszok körülbelül 50 százaléka állja meg a helyét a gyakorlati, egyes esetekben. Ezért kérdezzünk! Mindegy, hány percen keresztül mered a kezünk a magasba (látszólag reménytelenül), addig ne hagyjuk újra elernyedni felkar izmainkat, amíg nem kaptuk meg saját, spéci kérdésünkre a választ. Jobb mielőbb megtanulni, hogy kitartás és határozottság nélkül hamar az egyetemi, főiskolai adminisztrációs rendszer martalékaivá válunk. És ne felejtsük el, hogy ha mi nem kérdezzük meg, járunk utána, stb., senki nem teszi meg helyettünk!