Öltözködés, mint a lélek tükre?
Nyugat-Európát megjárt szemmel azt kell mondanom, hogy az anya kontinens országai közül Magyarország egyike azoknak a helyeknek, ahol a legtöbb rosszul öltözött ember él. Erre nem 100 százalékos mentség az életszínvonal eltérő mivolta! Az eltalált, azaz a személyiséget tükröző ruházat nem a pénz függvénye ugyanis.
Ha valaki kifejezően akar felöltözni, akkor nem feltétlenül kell a magyar minimál bér duplájával a zsebében egyenesen a Westend felé vennie az irányt. Léteznek más megoldások is, mint például a second hand shop-ok, magyarul a turkálók. Ez alatt nem a kétszer három méteres dobozba behányt, ócska ruhahalmot értem, hanem azokat a boltokat, ahol a külföldi, jó minőségű, alig használt darabokat árulják egy-kétezer forintért.
Csakhogy az emberek nagy része nem veszi a fáradtságot, hogy megtalálja azokat a helyeket, ahol ugyanúgy találni igényes ruhákat, mint a méreg drága márka boltokban – ez pedig nem pénzkérdés…
A rosszul öltözöttség nagy hátránya, hogy nem láttat egyebet az individuumból, mint a rossz ízlést, illetve az ízlés hiányát. Tehát ha egyszerű oda nem figyelés miatt nézünk ki rosszul, akkor megfosztjuk magunkat attól, hogy a külsőnk segítségével is kommunikáljuk a világ felé a személyiségünket.
És ez miért fontos? Egyrészt magunkkal szemben elengedhetetlen, hogy ne csak beszédünkben és gesztusainkban éljünk a külvilág számára, hanem a non-verbális kommunikáció teljes skáláját igénybe vegyük a társas érintkezéshez. Minél több "nyelven" fejezzük ki magunkat ugyanis, annál teljesebbnek érezzük saját személyiségünket. Másrészt pedig, pontosabban ebből kifolyólag, azáltal, hogy többet árulunk el magunkról, a környezetünkben élőknek adunk kapaszkodót, hogy hogyan közelítsenek felénk.
Hozzászólás zárolva.