Ne ordíts,látlak-Ne nézz hülyének!
Mindennapjainkban is sokszor csalódunk embertársainkban, vagy értjük félre, vagy sehogy a másikat. Nem érünk rá figyelni, szemlélődni. Pedig gyakran kellene éreznünk a mondás bölcsességét- „Aki vagy, olyan hangosan kiált, hogy nem hallom, amit mondasz”.
Régi társasági szövegem, hogy a következő férjem nem magyar „áldozat” lesz. Mivel házasságból én is megbuktam, és nem látok jó, általam is használható receptet, ezért úgy okoskodom, hogy ha nem ismerjük majd a leendővel egymás nyelvét, (és én más nyelven nem beszélek) nagyobb lesz az esélyünk a boldogságra.
Mivel a kommunikáció nagy játék és művészi szintre is kifejleszthető, de személyes kapcsolatainkban nagy csapdahelyzetek vannak. . Hogyan kommunikáljam Önmagam, amikor én is csak tanulom magam? És egyáltalán mi az az őszinteség? De ebbe ne is menjünk bele túlságosan.
Ugye tudjuk, hogy a férfi, férfi-mivoltából eredően nem alkalmas arra, hogy minden problémánkra figyeljen, erre vannak a barátnők. És ugye mi nők az „egység” érzését a szerelmünkön keresztül éljük meg, míg a férfi önmagában. A nő kiterjed, a férfi összeszűkül. No-mármost, ha csak zeneként, háttérzajként ér el a nagy Ő-höz az Én napi-hisztim, vagy az okos töprengésem, nem zavarom meg érzelmi életét. A nem verbális üzeneteim ígyis-ugyis eljutnak hozzá, ha lát. Az pedig nem hazudik. Így okoskodom, persze hibásan.
Családunkban volt hosszú ideig egy angol félig-családtag, Úriember. Gyakran találkoztunk, és mint mondottam már, hogy miért, vele sem tudtam beszélgetni. Egyikünket sem zavarta egy idő után. A mai napig tudom, hogy ismertem Őt. Beszélt helyette a mimikája, a hangja, a szeme, az arca, és sokkal tisztábban. Soha nem értettük félre egymást.
A nyáron is volt egy igen érdekes élményem. Kényeztetni akartam magam és elmentem egy ismeretlen helyre, hogy megmasszíroztassam magam. Pedig tudtam, hogy elég nagy a kockázat, pláne amikor megláttam a hölgyet. Ugye ismerik azt a típust: klímax-kor, sok festékkel, kirakott plöttyedt mellekkel, 36-os méretbe zsúfolva. Hát bizony majdnem erősebb lett az előítéletem a lábamban, mint a hátfájásom… És elkezdett masszírozni, én ugye becsukott szemmel lassan ellazultam, és kellemesen elbeszélgettünk. Egy más nőt láttam, láttam őt. Döbbenetes volt, amikor kinyitottam a szemem. (Ő elmaszkírozta, a külvilág előtt valamiért nem vállalta jóságos természetét.)
Hozzászólás zárolva.