Csak a táska divat változik, mi nem
Mindkét nembeli olvasó elhiheti: még egy nőt is le tud nyűgözni, hogy mi – minden – van egy másik nő táskájában. .
Sőt, még én is találok meglepiket a sajátoméiban. A rekordot egy barátnőm közepes méretű táskája tartja, amelynek tartalmát 25 percig leltároztuk. Ez csak a mennyiség, a minőségi csúcsot is ő tartja, amennyiben a pipere, a tárcák, a kulcsok, az ernyő és az egyebek társaságában felleltem a Mengyelejev-féle periódusos táblázatot, amelyet olyan régen hord, hogy az időközben felfedezett új elemeket tollal vezette rá. De hagyjuk a kuriózumokat!
A lényeg: túl sok holmit cipelünk magunkkal. Egyéni szoc. probléma – mondaná a flegma húszéves, de majd nem mondja, ha elferdül a válla, ha leszakad a dereka, tropa lesz a gerince és az orvostudomány nem mindig kíméletes karmaiba kerül. Problémák azonban ezt megelőzően is felmerülhetnek. Pl. minél több cucc van nálunk, annál nehezebb megtalálni azt, amire éppen szükségünk van.
Nincs mindig idő és megfelelő hely a keresgélésre, ilyenkor megnő a veszélye annak, hogy kirántunk és elveszítünk valami létfontosságút. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy rendet is lehet tartani egy többrekeszes táskában! Minél több rekesz, annál nehezebb memóriapróba: mit, hová tettem.
A divat mindig kedvez valaminek. Most például a viszonylag kis méretű, rövid száron vállra akasztható táskákat hordják. Előnyös, mert nem lehet annyira telepakolni. Előnyös, mert azért vállra akasztható, tehát marad még két szabad kezünk a szatyrok számára, bár a divattervezők ezt sose komponálják bele a megjelenésünkbe. Ők úgy gondolták, hogy az ember elegánsan, nőcisen, finoman lóbálja. Előnyös továbbá, mert lévén rövid, pont a hónaljunkba ér, tehát nem húzza le a vállunkat és még a zsebtolvajok ellen is megvédhetjük – főleg, ha csiklandósak vagyunk.
A divat azonban gyors. Alig szerettünk bele ezekbe a kis hónaljalávalókba, máris itt vannak a sportos, kifejezetten nagy kézitáskák. Nem ám a vállunkra, hanem lezseren, kézben lóbálva viselendő! Tilos telerakni, mert akkor cipekedés lesz a vége, oda a méregdrága márka varázsa. Itt és most jelentkezik a megoldhatatlan probléma: több évtizedes tapasztalat ugyanis, hogy az ember mindig akkora táskát töm degeszre, amekkora van neki.
Hozzászólás zárolva.