Még mindig Bécsbe megyünk vásárolni

Bécsben vásároztam az elmúlt hétvégén, már vagy úgy öt éve teszem ezt minden év végén. Először kedvenc lányom iskolai programja keretében, aztán már kedvenc szokásból. Is. Nagyon fázós lévén riasztónak tetszett olykor a nagy hideg, de érdekes, nem érdekes, Bécsben sose fáztam. Mindig megláttam egy újabb kirakatot, és egy lightos forraltbor sem kellett, mert nem fért bele az időbe. Mert vásárolni kellett!

 Azért már le merem írni, elégedett vagyok magunkkal, no meg a vásárlásaimmal is rendre.

 Amúgy, Bécs ugyanolyan piszkossá vált, mint Budapest – vagy mégiscsak tisztábbak lettünk! (a járművek kivételek) Mi azonban valamit jobban csinálunk, mert szebbek vagyunk . A boltosok, a pincérek azonban ugyanolyanok, mint nálunk,- pedig nem a „Márián”voltam az idén. Mogorvák, nem mosolyognak!

A nők szürkék nagyon, és ezért még inkább feltűnt, hogy mi magyar nők vagyunk a legek, és még ízlésesebben is öltözködünk.

A férfiak azonban szebbek! Nyugodtabb, kedélyesebb egészségesebb arcokat látok már régóta. Ez sajnos, itthon nem változik.

És ugye, mondanom se kell, mégse ezért járok ruhát venni Bécsbe. Hanem azért, mert nem vagyok egy átlag nő.

Amúgy se, hát még a magyar kereskedelem méretrendszere szerint!

Sokan vagyunk így, de a magyar konfekcióipar méretviszonya a realitáshoz egyre késik. Az EU szabályozás erre nem terjed ki, és nemigen tudok elképzelni olyan eszközt, amivel kényszeríteni lehetne a gyártókat arra, hogy a nyereségük terhére ilyen beruházásokat tegyenek. Inkább egymás után zárnak be, vagy teszik őket, magukat tönkre. Az sem zavar senkit, hogy a szomszédba járunk vásárolni, az se, hogy tudják, nem elég a sovány, alacsony tizenéveseknek gyártani.

Azt mondják, minden ország a maga méretrendszerét tartja a legjobbnak, és nálunk a jobbak a német mérettáblázathoz igazodnak. Ezért aztán aranyfelárral is adhatják az árút, ha a vevő „lusta”a szomszédokhoz elutazni a jobbért és olcsóbbért.