Takáts Gyula emlékére: „Fogadj be világ!”

Életének 98. évében csütörtökön kora reggel elhunyt Takáts Gyula író, műfordító, kritikus,  Kossuth-díjas, kétszeres József Attila-díjas költő, Kaposvár díszpolgára, a Berzsenyi Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke.

Takáts Gyula: Egy szilfa alatti forrásnál

Ha ülsz nyugodtan
s árnyékod mégis
lassan indulni kezd
– nincs szörnyűbb képzet -,
állj föl és kövesd!…
Kövesd e néma szellemet
kezével hogyha int,
kinyítva az ismeretlen
rádvert bilincseit.

Kövesd a törzsig,
amely alatt
a kéklő nyár
forrása fölfakadt…
És nézz belé
s kinek arcát meglátod,
szólítsd, hogy váltsa meg,
mint forrás a felleget,
a szívedet s világod…

Fogadj be világ

(- Hieronimus Bosch képe előtt- )

Azok a lágy, kanyargó folyók…

Felhők közt fénylő madarak!

A ligeten orrszarvú ballag át

S kijönnek a partra a halak.

Így köszöntenek a fényben

mind, akikre csak vadásztam.

A hangok, mint a bíbic szárnyak

és pillangók szállnak a házban.

Te hoztad ide mind a bárányt

és gyapjában a kis kolibriket…

Kék sással emeli az angyal

és szárnyával repül a sziget.

Patmosz?…Vagy ki tudja már? –

Hisz nékem is volt szigetem,

de föltöltötték az évek

s itt állok remete – meztelen.

Nem úgy, mint János, a szent:

talárban, hattyú – látomásba…

Kezemben sincs se toll és oly üres

az út e téli, feszes nádba…

De földöntúli ez a fény is!…

E rettentő december-hideg

vezet, oly tiszta suhogással,

hogy kigyújtja reményemet,

mint hal alatt a lángot

jégprizmák közt az eszkimó.

Szikrázó barlang!…Itt üss tanyát!…

És te vigyázz, csillaglényű hó.

Nem a zöld!…Valami kristály…

Tündér ecset helyett új ér

Emeljen titkos rendszeredbe,

s mint ásványt fogadjon be a tér.

Építs be, mint a remetét

hajdan megfényesült hite…

Fogadj be egyházadba világ!

Ne hagyj veszni a semmibe.