Kozsó nevét imába foglalja Afrika!

Engem pedig egyre jobban elkényeztetnek! Ide-oda kattogok esténként a csatornák között, hogy előbb a legunalmasabb hazavágyakozót a dzsungelből kiszavazzam, aztán virtuálisan „nyálcsorgassak” a soros sztármenün, miközben a tegnapról maradt babfőzeléket gyűröm magamba. Néha átúszom a csatornán, hogy egy kicsit a barátok közt is legyek, a szünetben pedig arra is ügyelek, hogy Afrikában a fejemre ne essek.

És akkor még az itthon rekedt táncos lábúakról nem is beszélve, akik a hétvégén arról is gondoskodnak, hogy a feledés homályába mélyre merült tánctudásomat a felszínre dobják.

Sokoldalúak. Érzelmileg megérintenek. Velük együtt sírok és nevetek. Újabban csak egy 100-as tescos papírzsebkendő csomaggal közösen megy. -Legutóbb Kozsó miatt áztattam el egy tucatot, amikor a csapat összes élelmét (2 szendvicset!) jótékonyan és ösztönösen szétosztotta az éhező afrikai gyerekek között. -Bódi Margó szerint nem is voltak éhesek a kéregető puják. (Megjegyzem fél Afrika jól lakott volna a Bódi család egy-egy kiadós „Hal a tortán” menüjével)

Nos, szerintem szívből jött a szamurájtól, és nem csak a füst szállt a szemébe, amikor könnyekre fakadt. (még jó, hogy nem dalra)

Néha úgy érzem, hogy én vagyok az, aki naponta „bátorságpróbára” indul, amint rituálészerűen egy zacskó chisszel és egy pohár vörösborral a tv elé ülök. (És már nem titkolva egyre többen,-az „elitből” is ezt teszik)

Sokszor irritál, és felbosszant, ám olykor apró bölcsességek is átszűrődnek a celebszitán. Emberi tulajdonságok, személyiségtípusok, melyekkel akár azonosulhatok is. Ellazítanak és felüdítenek. Amíg nézem, addig is félrecsapom a csekk- kupacomat és néhány óráig nem a saját túlélési küzdelmem foglalkoztat.

Mert ugye mindig kell egy kis cirkusz a népnek! (No persze mellé a kenyér se ártana…)

De közben azért csak izgulok; ki ne szavazzon valaki engem is…az életből.