Élő halottak a 3-as villamoson…
Szokásos pénteki, munka utáni hazazötykölődés. Az emberek hol egymás arcába, hol a saját gondolataikba mélyültek, amikor a három fickó szó szerint „bevágódott” a villamos álmos életébe.
Nem is vágódott, hanem inkább egymást gyömöszölte föl a lépcsőn, – indián nyelven szólva – két rézbőrű és egy sápadt arcú harcos.
Az előbbiek alig értek meg még 15-16 nyarat, míg a fehér főnök is csak pár évvel lehetett idősebb.
Az egyik egy hatalmas” hólyagot” tartott a kezében, és a megdöbbent közönségtől sem zavartatva, átszellemülten szippantott jó mélyeket belőle. A nejlon zacskó tartalmára aztán ráhúzott még két-három kortyot a tablettás vörösből, amit a nagyfőnök kezéből tépett ki.
Szájról-szájra járt a két literes műanyag flakon, miközben a még kevésbé delíriumos sápadt arcú megpróbálta nemes viselkedésre inteni az egyre hangosabb „testvéreit”.
A villamos gyerekes anyukái néhány perc múlva átköltöztek a jármű hátsó részébe, az orrfacsaró bűz azonban már menthetetlenül átjárta a szerelvényt széltében-hosszában.
A három „királyok” kényelmesen elnyúltak az üresen hagyott helyeken, csak egy pánkosra nyírt maradt a szomszéd ülésen, halált megvető bátorsággal. Rendületlenül tűrte az egyik rézbőrű barátságos simogatását, amint az a frizurájával ismerkedett mélyrehatóan. Már éppen a taréjos rész felé tartott, amikor a következő megállóban, hirtelen eléjük toppant a villamos vezetője, és „leszólította” őket. Pontosabban a szerelvény elhagyására…
A kísérlete azonban nem járt sikerrel, és a túlerővel szemben csak annyit ért el, hogy némileg lecsendesítette a társaságot.
Ha én férfi lettem volna, bizony odaálltam volna a villamos főnök mellé,(ahogy a csapatot maga köré gyűjtő indiánvezérek köré is felsorakoznak a harcosok) és megküzdöttem volna a kábult betolakodókkal.
De a drámai helyzetben csak egy harmincas nő mert hangot adni jogos felháborodásának, és elég durván jó messzire elküldte őket… egészen az anyjukig. Az anyatigrist is megszégyenítő bátorsággal védte a bűztől és a látványtól, a mellette megszeppenve ülő kölkét.
Attól tartottam, hogy a heves szóváltás véres küzdelemmé fajul, és már azon gondolkodtam, milyen harci eszközt tudnék bevetni, ha a csatába beszállnék… Mert megtettem volna….
Hozzászólás zárolva.