„Egy kis melegség kéne még …”

A csillagászati ősz szeptember 23-án kezdődik, s az északi féltekén egyre rövidülnek és hűlnek a nappalok.

A népi kalendáriumokban a nyárutó és az ősz,- a betakarítás valamint a búcsúk évszaka. Ám a szüreti mulatságok vidám hangulata is csak pillanatokra tudja feledtetni a szomorú igazságot: búcsúzik a nyár, és lassan készülődhetünk a zúzós télre.

Az ősz azonban nem csak a bús melankóliát, hanem hamisíthatatlanul egyedi színvarázst és természeti csodákat is tartogat. Nincs olyan zeneszerző, festő, író és költő, akit meg ne ihletett volna a varázsa.  

Most az utóbbiak műveiből válogattunk egy őszi csokorra valót. Így talán könnyebb lesz nekünk is az évszakváltásra ráhangolódni….

Nádudvari Nagy János: Óhajtás ősszel Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.

Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.

Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.

Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.

Pilinszky János: Őszi vázlat

A hallgatózó kert alól
a fa az űrbe szimatol,
a csend törékeny és üres,
a rét határokat keres.

Riadtan elszorul szived,
az út lapulva elsiet,
a rózsatő is ideges
mosollyal önmagába les:

távoli, kétes tájakon
készülődik a fájdalom.

Paul Verlaine: Őszi chanson

Ősz húrja zsong,
Jajong, busong
A tájon,
S ont monoton
Bút konokon
És fájón.

S én csüggeteg,
Halvány beteg,
Míg éjfél
Kong, csak sírok,
S elém a sok
Tűnt kéj kél.

Óh, múlni már,
Ősz! Hullni már
Eresszél!
Mint holt avart,
Mit felkavart
A rossz szél…