A gyerekek megőrültek

Bár sokszor nem szerettem a gimnáziumban a tanáraimat, nem nagyon volt eszközöm velük szemben. Ha cseszegettek, hallgattam, igyekeztem a pad alá süllyedni, hátha akkor előbb abbahagyják. A véleményemet még kulturált formában sem mertem volna megmondani, igyekeztem inkább kikerülni azokat, akiket nem szerettem – ez tűnt a legbiztosabb megoldásnak.

A mai kölykök nem ilyenek. Hogy ennek mi az oka, azt mindenki eldöntheti saját maga, nyilván egy szociológus-pszichológus is kevés hozzá, nem hogy én. Lehet a környezet változása, a szabadabb felfogás, a szülői nevelés, az új világ, a média, de még a globális felmelegedés is.

A tizenöt körüli fiú, aki néhány hete belerúgott a fizikatanárába, egy hülyegyerek. Meg az osztálytársai is, akik azon kívül, hogy videóra vették, nem csináltak semmit. Ja de, röhögtek is nagyokat. A tanár úr azóta már nyugdíjban, a parlamentben próbálnak kiokoskodni valamit, de ez nem lesz annyira egyszerű.

Csupán okulásul, azoknak, akiknek épp nincs iskoláskorú gyerekük, nézzük, mit tehet a tanár. Az a nem normális, amelyik tanítani akarja ezeket a büdös kölyköket.

Ha órán rosszalkodik a gyerek, beszól, zavarja a tanítást, rászólhat. És nagyjából ennyi.

Kiküldeni nem küldheti, mert ő tartozik felelősséggel érte, ha valami baja lesz, azért ő felel. Ha nem küldi ki, nem adhat igazolatlan órát, de amúgy sem érne vele túl sokat, mert csak több száz igazolatlan után fenyegetné a kölyköt a kicsapás veszélye.

Egyest adhat neki – néhányszor. Túl sokszor nem, mert a végén még megbukna, ami rontaná az iskola színvonalát, ami pénzmegvonáshoz vezethetne.

Beírhat az ellenőrzőjébe, de ezt is csak indokolt esetben, nem állhat a füzetecskében egy rakás „a gyermek viselkedésével zavara az óra menetét” bejegyzés.