Szerelmes vagy?
Ha szerelemről van szó, akkor mindenki szakértőnek véli magát a témában. Már amennyire persze valóban a szerelemről beszél és nem valami másról. Sokan egész életüket úgy élik le, hogy nem is találkoznak a szerelem érzésével.
A szerelemnek a testi vágyhoz való kapcsolódása igen jelentős. Ebben az állapotban ugyanis nemcsak azt látjuk meg a másikban, amit a vizuális percepciónk közvetít, hanem valami egészen mást is.
Választottunkat felruházzuk olyan pozitív tulajdonságokkal, melyek csak saját tudatunkban léteznek. Elvakultan rajongunk szerelmünkért, és ki akarjuk sajátítani.
A szerelem valójában olyan pozitív stressz-állapot, amely a stressz összes fiziológiai kísérőjelenségével együtt jár. Ezt az állapotot nem is tudnánk elviselni folyamatosan.
A szerelem tehát múlandó, ritka adomány,a rajongás pedig egy ideig töröl bennünk minden kritikát; de ha egyszer kinyílik a szemünk, tudatunk, már nem úszik rózsaszín felhőben.
Sokan keresik párjukat, mindenki el akarja érni a boldogságot. Mivel a szerelem szárnyakat ad, megváltoztatja a szürke munkanapokat, új energiákat szabadít fel, ezért többen esnek abba a hibába, hogy a szerelembe lesznek szerelmesek. Ilyenkor hosszabb-rövidebb kapcsolatok jönnek létre, melyekről utólag kiderül, hogy tévedések voltak. Közben azonban óriási fájdalmat és sérülést okozhatunk a másiknak, hiszen nagyon szerelmesek lehetünk egy hozzánk nem illő partnerbe akár évekig is a „rózsaszín” felhő miatt.
Ahhoz, hogy egy életre szóló kapcsolatot hozzunk létre, szükség van egy elemző, racionalista szemléletre, hiszen a szerelem tartósságához önzetlen szeretet kell, nem kisajátítás és elvakultság.
Nem szabad tehát öntudatlanul követni vágyainkat, hanem időnként „lehűtött fejjel” kell gondolkodnunk.
Hozzászólás zárolva.