Tudok titkot tartani – miért furcsa ez?
Kik azok, akik feltétlenül a titkok őrzői? Orvosok, pszichológusok, lelkészek, ügyvédek, tanárok… És Ön tud titkot tartani, vagy egyből továbbadja az újonnan hallott bizalmas információkat? Vannak saját titkai?
A titok fogalma kettős: egyszerre izgalmas és nyugtalanító is. Értékké válhat tőle bármi: amire kimondjuk, hogy ez titok, attól a pillanattól kezdve védőburkot kap. Elvileg.
Titkot birtokolni és magunkban tartani jóleső vagy borzongató érzés, elszigetel másoktól.
Lehet súlyos teher, s a tőle való megszabadulás megkönnyebbülés is egyben.
De vajon hány olyan titok van, ami titok is marad?! A titkok őrzése sok energiát és odafigyelést követel, s nagy az esély a lebukásra is, hiszen könnyen belefáradhatunk az őrzésbe.
Az, hogy mennyi titkunk van, személyiségünkön áll. A gyerekkorunk a titkolózásról szól, a tikok kiderítéséről, titkok kreálásáról. Aztán felnőttként más a hozzáállásunk. Pletykaszakértők szerint a nők sokkal több titokhoz jutnak életük folyamán, mint a férfiak, és akármennyire is furcsán hangzik, jobb titoktartók is egyben.
Felnőttkorban talán szerteágazóbb azon dolgok köre, amiből titkot csinálunk, vagy a társadalom sugallja, hogy titok. Intim betétek, titkos kencék, ruhadarabok, amiről mindenki tud, mégis titokként, különleges, fel nem fedett csodaként kezeljük őket.
A titoktartásnak az etika szerint három klasszikus típusát különböztetjük meg: a természetes titok meg nem tartása szeretetellenes cselekmény. Ezeket csak akkor szabad felfedni, ha megőrzésükkel bizonyíthatóan súlyosabb igazságtalanságot okoznánk, mint megtartásukkal. Ezek az intimszféra titkai.
A megígért titok nevében is mutatja, hogy esküt, ígéretet tettünk megőrzésére. S a harmadik fajta titok a hivatalos titok a foglalkozás vagy a hivatás gyakorlásával kapcsolatban megszerzett bizalmas információ (orvosok, ügyvédek, tanácsadók esetén).
A titkok felfedése mellett ennek ellentétéről is érdemes szót ejteni, a felesleges titkolózásról. Ez ugyanúgy gyengíti az emberek közti kötelékeket, bizalmatlanságot szül.
Vajon egészséges, ha vannak titkaink? Miért van mégis, hogy folyton a lelkünkbe akar mászni mindenki? Kiismerni, kivesézni, kifordítani, belénk hatolni? Minden titkunkra szert tenni?
Freudi örökség ez alighanem. Ha nem tárjuk fel lelkünk legmélyebb bugyrait, betegek maradunk.
Hozzászólás zárolva.