Az élet őszével átrendeződik a szívünk

Lassan ősz lesz: lombhullatás és búcsú veszi kezdetét. Leszüreteljük az utolsó gyümölcsöket, finom bor kéredzkedik be a hordókba. Hűvösödik az idő, de még csiklandozóan vagy simogatóan tud sütni a nap, s Rilke verse ilyenkor kötelezően olvasandó!:

"Itt az idő, Uram. Nagy volt a nyár(…)/ Parancsold: a gyümölcsök érjenek be, / adj még két délies napot nekik, /add, hogy beteljesedjék mindenik."

Ősszel kívül-belül átalakul a természet, átalakul az élet. Az ember őszideje, belépő az öregségbe, egy újabb, óriási fordulópont az életben:

"úgy állnak búsan, csüggeteg, / mint hervadt őszi levelek/ a sárga porban" -írja Weöres Sándor, aki örök fiatalként tudott alkotni, az öregekről. De így kell ennek lennie?

Még nincs késő semmihez, s Pál története jut eszembe, ahogy meditálok egy padon ülve az aranysárga napfényben.

Saul keresztényeket üldözve, a damaszkuszi úton sietve egy csodás megtérésen megy át.

Az ÚT: mindenki életében ott kanyarog, íve a születéstől a halálig húzódik. Valaki gyorsan végigrobog rajta, mások meg-megpihennek, s mindannyiunknak dönteni-e kell, hogy az elágazásokhoz érve, merre is menjünk tovább. Vagy továbbmenjünk-e egyáltalán?

Saul életében délben következik be az életreszóló változás. Mi is gyakorta használjuk az élet dele kifejezést, ami az érettség, a kiteljesedés pillanata, s gyakran pont ekkor következnek be a legnagyobb fordulatok. Van, akinek azonban később…

Egy erős fényt három napra elveszti szeme világát, s Jézus hangját hallja, aki bizonyossággá válik számára. A fény, ami a megvilágosodást, a megértést jelképezi.

Damaszkuszba érve három napig nem evett és nem ivott, majd Jézus egy tanítványa segítségével visszanyerte szeme világát és megtért. Ettől fogva Jézusról prédikál és tanít missziós útjain.

Új ember született, másvalaki lett belőle.

Mi mégis negatív felhanggal használjuk a pálfordulat kifejezést. Mintha kételkednénk egy ilyen váratlan sorsforduló személyiség átalakító hatásában.