Vigyázat! Munkahelyi fúrás, versengés és rosszindulat
Régen sztahanovista mozgalmak élére törtünk, brigádversenyeken brillíroztunk, ma a szupermarketekben öljük egymást az akciós sajtért, és a munkahelyen is megy a fúrás. A magyar társadalom versengési szokásai nagy átalakuláson mentek át az elmúlt évtizedekben.
A társas viselkedés egyik alapvető formája a versengés. Sikerélményünk, boldogulásunk azon áll vagy bukik, hogy mennyire vagyunk edzettek versenyhelyzetekben, bírjuk-e a csatározást.
A szocializmus alatt főképp az volt szem előtt, hogy brigádunk az élre törjön, vagy hogy kőművesként a lehető legtöbb téglát rakjuk egymásra a fal építésekor bizonyos idő alatt. Persze a nagy sztahanovista élmunkást, Pióker Ignácot esélye se volt senkinek leelőzni, aki az újpesti Egyesült Izzó fémgyalusaként dolgozott.
Aztán megindultak a brigádversenyek. Ezzel ismét versenyre hívtak minden szorgos munkást, hogy kiderüljön, ki csomagolja a legtöbb konzervet, vagy ki palackozza a legtöbb bort az országban. Meg persze ott volt az inspiráló pénzjutalom, ami a győztesnek járt.
Aztán ment a küzdelem azon is, hogy ki-ki befizetett autóra, aztán hogy ki vehette át először a csodás Trabantot. Persze az ember életét meg-megszakították egy-egy mókás vetélkedővel is, például a Ki tud többet a Szovjetunióról?- elnevezésűvel.
A déli gyümölcsért is ment a küzdelem, a sorban állás, már akinek jutott. Sokszor az volt a karácsonyi ajándék, hogy apuka egy csomag narancsot tett a fa alá, amiért egy délután állt sorba hősiesen a többi elszánt vásárlóval.
A közkedvelt Ki mit tud?- okon nagy tehetségek küzdöttek az elismerésért, a kisdiákok papírgyűjtésben igyekeztek egymásra licitálni: "Nem kell központi gyűjtés, autóval el kell vinni a MÉH-be, és kész."
Aztán a rendszerváltás után másféle versengések jutottak. A munkahelyi verseny mindennapos hozzátartozója életünknek, a szupermarketekben azt is mérik, hogy egy perc alatt a pénztáros hány árut húz le. A vásárlók ölik egymást az akciós tönkölybúzás takarókért. 
Piacgazdaság van, mindenki licitál mindenkire, mert ezt kódolták belénk.
"Az én gyerekem előbb lett szobatiszta, mint ahogy az a nagykönyvben meg van írva" – dicsekszik anyuka a játszótéren.
"Az én anyukám csinálja a legfinomabb mézes-mustáros mártást a földkerekségen" – dicsekszik a kölyök a reklámban.
Hozzászólás zárolva.