Ha megindul a tömeg…
A példák sora gyakorlatilag végtelen: a metrótól a koncerteken át egészen Mekkáig nincs olyan tömeghelyzet, amiben az ember ne tülekedne, ne az „ÉN” lenne a legfontosabb (kivéve, ha véleményt kell alkotni), ne történnének balesetek, rosszabb esetben halálos sérülések.
Nem tudom, hogy a kedves Olvasók jártak-e már a Palatínus strand hullámfürdőjében. Azoknak, akik még nem, megpróbálom egy szóban összefoglalni az egy méteres hullámokkal elárasztott medence összképét: horror. Negyven négyzetméteren kétszáz ember ugrál és visít, miközben a víz át meg átcsap a fejük felett – nem kell tömegiszony ahhoz, hogy az ember bepánikoljon a margitszigeti Cunami imitációtól.
Sok tömeghelyzetben nem is az az érdekes, hogy az ember mennyire lesz állat, hanem hogy miért lesz az. A fenti példa esetében például a hullámokért megy a harc. Röhejesen hangzik, de így van: a nagy hullámokért tiporják egymást az emberek. Nem kell katasztrófa, de igazából még csak egy valamire való cél sem, hogy a gondolkodó állat tömegben elveszítse jelzőjét.
Elég például egy aláírás az indexbe. A nővéremmel esett meg egyetemi tanulmányai során, hogy leleményességének, illetve az épület hátsó ajtajának köszönhetően, elsőként parkolt le a tanári ajtaja előtt, hogy aláírassa valamelyik professzor úrral a félévi szemináriumot. Már lépett volna be az ajtón, amikor a mögötte álló fiú (!) a hajánál fogva hátrarántotta, és kvázi kigáncsolta, hogy bemehessen előtte. A csőcselék aznap olyan erővel lökött neki valakit egy üvegajtónak, hogy az atomjaira tört. Kis egyetemei életkép…
A példák sora gyakorlatilag végtelen: a metrótól a koncerteken át egészen Mekkáig nincs olyan tömeghelyzet, amiben az ember ne tülekedne, ne az "ÉN" lenne a legfontosabb (kivéve, ha véleményt kell alkotni), ne történnének balesetek, rosszabb esetben halálos sérülések. Ezek békés célú, egyszerű, kvázi hétköznapi események. Ha ezekre is így reagál az ember, mi történhet akkor, ha az egymáson tiprásnak még célja is van – fontos célja.
Mennyire hihetünk annak az idealizált emberképnek, miszerint vészhelyzetben, például katasztrófahelyzetben az egyének segítenek egymáson? A természetünk igazából arra enged következtetni, hogy a "mindenkiből előbukkanhat a hős" deus ex machina fordulat rendkívül ritka lehet a válság pillanataiban – lehet, hogy ritkább, mint maga a válság…
Hozzászólás zárolva.