Piszok nehéz hűségesnek lennem
Mi is a bajom a hűséggel? Tulajdonképpen semmi. Talán azt leszámítva, hogy nehezen tudom definiálni. Hiszen hűség millió irányban, kifelé és befelé is létezik: légy hű elsősorban önmagadhoz, a hazához, Istenedhez. Légy hű a céghez, a családhoz, a férjedhez (vagy legalább tegyél úgy). No, ezen a ponton hadd elmélkedjek egy picit.
Olyan konzervatív vagy- vágták már közvetlen környezetemben a fejemhez. Azért, mert megházasodtál, nem kell szemellenzőt viselni! Néha az az érzésem, hogy a hűség nem 21. század kompatibilis.
Hát, valahogy így vagyok-vagyunk, ilyen szemellenzősen, talpig nehéz, de gyönyörű hűségben. Szenvedélyesen, kirobbanóan, aztán csendesen és simogatóan:
"Bebújtattál engemet talpig nehéz hűségbe"
Olyan tömör, olyan lényegre törő József Attila, hogy igazából nehezen lehet ennél többet és jobban megfogalmazni.
A hűség piszok nehéz feladat: minduntalan Sziszüphosz története jut eszembe, amikor újra és újra görgeti felfelé a nehéz sziklát. Nekünk talán annyival könnyebb, hogy időről időre megpihenhetünk egy sziklaszirten. De miért lehet ez így?
Számomra a romantikus szerelem fogalma adja a kiindulópontot.
A romantikus szerelem (szerelem első látásra, hirtelen fellobbanó szenvedély stb.) olyan mitikus, lila ködben leledzik, hogy teljesen természetesen tapad hozzá a holtomiglan-holtodiglan jóleső érzése. Olyan könnyedén és magától értetődőnek hisszük ezt, és fogalmunk sincs, hogy mennyi feladat áll még előttünk a gyűrű felhúzása után.
A nagy lángot állandóan táplálni kell, de közben százfelé szakadunk, és más tüzeket is gyújtanunk kell. Így lassan elkezd kihunyni, és jó, ha ezt egyáltalán idejében észre vesszük. A hamuból pedig -hiába is vágyakozunk tettek nélkül- nem fog főnixmadárként hatalmas láng kicsapódni.
Őrizni kell a parazsat, rá kell fújni, gerjeszteni. De mennyivel egyszerűbb új szenvedélyek felé sodródni, ehhez magyarázatokat gyártani: már kihűlt a kapcsolatunk, már nem a régi, nincs kedvem a régivel bíbelődni.
Milyen különös: szociológiai vizsgálatok mégis azt mutatják, hogy a hűséget az egyik legalapvetőbb értéknek tartjuk. Nem régiben újra megismételték és lefújták a port Hollandiában Alfred Kinsey, szexológus híres, 1952-es vizsgálatáról, és kiderült: bár eltelt egy fél évszázad, az emberek 80%-a még mindig ragaszkodik a hűséghez, ám ennek ellenére kb. 30 százalékra tehető azoknak a száma, akik megcsalják partnerüket.
Hozzászólás zárolva.