Mi az, amit csak sötétben tesznek le a férfiak?

A 13. század hajnalán már minden magára adó európai férfi hordott alsógatyát, és a reneszánszban – beállítva ezzel a fontos találmányok sorába – kifejlesztették a gatya elülső részén lévő, "időtakarékos" lyukat. Az ipari forradalom idején terjedt el a kezeslábas alsónemű, ami egészen az 1930-as évekig hódított.

Ekkoriban kezdett el az alsónadrág mai képéhez hasonlítani. Rövid lett, és a deréknél lévő pánt immár gumiból készült. Ezek voltak az első igazi boxerek, melyek a profi bokszolók viselete nyomán kapták nevüket.

1934-ben a Jockey márkájú kisgatyákon megjelentek az átlós nyílások, melyek az 1936-tól gyártott "erszényes" alsókon – mondjuk ki: fecskéken – vízszintes sliccekké lettek. A második világháború alatt jelentek meg az első színes alsógatyák: mivel a szárítókötélre akasztott fehér nadrágok elárulhatták volna a csapatok hollétét, rejtő színnel ruházták fel az intim viseletet.

A háború után a tervezők kicsit átpofozták az aláöltözős ruhadarabokat, így született meg ’47-ben a mai boxer legközelebbi felmenője. Az alsógatyák divatcikkekké válásához azonban még kellett 20-30 év, amíg Calvin Klein, Sauvage, Ron Chereskin és Tommy Hilfiger gatyába nem rázta a színek, fazonok és anyagok kavalkádját.

A boxerek 1990 körül nagy változáson mentek át. Ekkor láttak napvilágot a "rapper alsó" típusú és a testhezálló darabok, melyek napjainkig a férfi alsónemű trend elsőszámú kedvencei – letúrván ezzel a fecskét a dobogóról.

A mai fiatalok generációjában már ritka madár a fecske. "Fiú bugyinak" csúfolják, amiről jobb, ha sötétben húzzák le a nadrágot. A boxer egy évtized alatt kenterbe verte.

Én a mai napig nem értem…nem kérdeztek meg, sztem tök mindegy, látni a lényeget…nem?