A csodálatos Duna-delta – sok minden fenyegeti, de megmenthető!

A Románia, Ukrajna és Moldova határvidékén elterülő Duna-delta Európa egyik utolsó, fajokban és természeti erőforrásokban egyaránt gazdag területe. A több mint 3000 négyzetkilométernyi vízi világ számtalan ritka és különleges hal- és madárfaj otthona, méltán került fel az UNESCO listájára mint világörökség és bioszféra-rezervátum. A Duna 2850 kilométeres útja végén a deltában rakja le hordalékát, amely tápanyagokban rendkívül gazdag. A torkolatvidéken így igen sokszínű élővilág jött létre, amely emberöltők óta biztosítja az itt élő emberek megélhetését.

Sajnos azonban a Duna-delta egyben a legsérülékenyebb területek egyike, amelyet az éghajlatváltozás is fenyeget. A Fekete-tenger szintjének emelkedése, a Duna kiszámíthatatlanná vált árvizei, a hosszabbodó aszályos időszakok, az idegenhonos növények és állatok terjedése, valamint az őshonos fajok eltűnése nem pusztán a természeti környezetet veszélyeztetik, hanem az itt élő közösségeket is.

Éppen emiatt indult el néhány éve a Duna-delta éghajlat-változási alkalmazkodási programja. Az Európai Bizottság által támogatott program keretében román, ukrán, moldáv és magyar szakemberek mérték fel, milyen jövő vár a Duna torkolatvidékére. Olyan módszereket kerestek, amelyek javítják az élővilág ellenálló képességét, segítik a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodást, ugyanakkor fenntartható energiaforráshoz juttatják az Ukrajna Velencéjének is nevezett területen élő közösségeket.

A kiterjedt vizes élőhelyeket és csatornarendszereket övező nádasok a Duna-delta egyik legfontosabb természeti és gazdasági erőforrását jelentik. Ebből adódóan az itt élő emberek számára a fő megélhetést a halászat, a turizmus és a nádgazdálkodás jelentik. Az exportra alkalmatlan, gyengébb minőségű nád pedig kiválóan használható energetikai célra, elsősorban a földgáz és szén helyettesítésére. Vaszkó Csaba, a WWF Magyarország éghajlatváltozás programjának vezetője szerint a Duna-delta ukrajnai településeiben az összes fűtési igény fele biztosítható lenne nádból a természetvédelmi alapelvek betartásával.

Vilkovo városa a Duna-delta egyik legkülönlegesebb helye, szokták Ukrajna Velencéjének is nevezni, mivel olyan sűrű természetes csatornahálózat szövi át, hogy a helyiek számára a csónak fontosabb közlekedési eszköz, mint az autó. A települést semmilyen töltésrendszer nem védi sem a Duna árvizeitől, sem pedig a Fekete-tenger szintemelkedésétől. A WWF Magyarország jelenleg itt, Vilkovóban valósít meg egy demonstrációs projektet, amely egyszerre célozza a kiterjedt nádasok fenntartható kezelését és a nád energetikai célú hasznosítását. A program keretében egy kis léptékű nád-brikettáló üzem és az ehhez csatlakozó fűtésrendszer épül meg.

„A Duna-delta sokszínű, de sérülékeny élővilágának és az itt élő embereknek hatalmas feladattal kell megbirkózniuk, amely mindenkit próbára tesz. A Dunai árvizekhez, az egyre gyakoribb és hosszabb aszályos időszakokhoz vagy a tengerszint-emelkedéshez és az idegenhonos fajok terjedéséhez való alkalmazkodás azonban megfelelő tervezéssel és ráfordítással nem lehetetlen küldetés. A fenntartható nádgazdálkodás csak egy azok közül a lehetőségek közül, amelyek egyrészt hozzájárulnak a környezeti állapot javulásához, másrészt jövedelmet termelnek a helyi társadalom számára. Mindemellett példát mutat arra, hogyan lehetséges egyszerre védeni természeti értékeinket és javítanunk a helyi lakosok életszínvonalán”– összegezte Vaszkó Csaba.