Miért nincs soha időnk a családunkra, miért vagyunk állandóan a munkánkkal elfoglalva? Miért vagyunk olyan féltékenyek, ha nincs is rá okunk? Miért vagyunk folyton elégedetlenek egymással? Miért akarunk 20 év házasság után elválni? Miért csaljuk meg a másikat, és miért megy tönkre a második házasságunk is, mikor olyan jól indult?
Sok magyarázat létezik, és még több szemrehányás, állítja Manfred Scherrmann párterapeuta. Az összefüggéseket általában nem vesszük észre, például azt, hogy a nőnek talán esélye sem volt közel kerülni partneréhez, mert egy régi kapcsolat emléke, vagy talán az anyához való túl szoros kötődés ezt megakadályozta.
Egy jó kapcsolatban fontos, hogy a férfi az apa oldalán álljon, a nő pedig az anya oldalán. Sokszor előfordul, hogy a fiúk túlságosan anyásak, a lányok pedig túl apásak, ez pedig gondot okozhat.
A férfiak nehezen boldogulnak saját kapcsolataikban, ha nem érezték, nem élték meg apjuk férfias erejét, mondjuk azért, mert az apa túl korán meghalt, vagy elhagyta a családot. Ebben az esetben mindent megpróbál, hogy megtalálja ezt az erőt. Ugyanez vonatkozik a nőkre és anyáikra.
A boldogság alapja tehát nem csupán a szerelem, hanem a rend, a rendszer, a megfelelően elosztott szerepek a családban.
