Hol egy kávéskészletet, hol egy kispárnát, néha egy takarót, egy csodálatos virágvázát, vagy egy manikűr szettet gyűjtött be, hogy a többiről ne is beszéljek:-
"Neked szedem össze, kisunokám, - mondta fontoskodóan ártatlan arccal. Minden jól jöhet majd a "stafírungba. Én meg közben világot látok. Öregapád úgysem vitt soha sehová, amíg élt."
Hogy csinálja a nagyi?
Nincs más dolga, mint a postaládát naponta tüzetesen átvizsgálni (gyakran még a szomszédét is), és az ott rejtőzködő szórólapokat begyűjteni.
Aztán szelektál....
Hol volt, hol nem volt ez idáig.... Mennyi spórolt pénz van a kisnyugdíjból, és mi hiányzik még az unokának szánt készletből... Majd ezután a lehető legrövidebb időn belül jelentkezik, Rózsi nénivel együtt! Mert nélküle sosem utazna...
A busz, többnyire a hozzájuk hasonló nyugdíjasokkal van megtömve, akiket könnyen be lehet cserkészni egy kis áruvásárlásra. Igaz, hogy bemutatóra szól a meghívó, minden elkötelezettség nélkül, ám a csábító ajánlatot még részletfizetési kedvezménnyel is megerősítik... Ennek meg ugye nehéz ellenállni?
Mindössze 1450 Ft volt a legutóbbi kirándulás tarifája. Az utazási költség, plusz a rakott káposzta, amivel megvendégelték őket, és ezért csupán két órát kellett csendben végigülni. Volt olyan is, hogy az ebéd nem volt benne, ám az ajándék minden képzeletet felül múlt...!
És legalább azt is tudom végre, hol is van Felsőrekettye...
Ki jár jól, ezekkel a hurcolászos kirándulásokkal?
A nagyi szerint ő, mert addig sem magányoskodik otthon, jó társaságban van, és világot lát...
Bár az is igaz, hogy egy ágynemű szett, és egy orvosi segédeszköz összegét most kemény részletekben fizeti... (Valakinek így is jó üzlet!)
És talán én is jól járnék az összebuszozott stafírunggal, ha férjhez mennék...!
