Az alternatív egészségügy szolgáltatói: állami kórházak speciális osztályai, fizetős ellátásai - ahová nem körzeti orvosi beutalóval lehet bejutni -, szakorvosok magánpraxisai, magánkórházak, -klinikák általában komplett egészségügyi szolgáltatással, valamint tisztán természetgyógyászatra alapuló csoportosulások, orvosi ellenőrzés és diploma mellett.

Az új egészségügyi rendszer tagjainak a szemlélete is erőteljesen megkülönböztethető a hagyományoséitól. Nem a beteg gyógyítása a cél, hanem az egészséges, életerős ember erejének, fittségének, kondíciójának, ellenálló képességének megtartása, a betegségektől való megóvása.

Gyógyításuk eszköztárában a kémiai, vegyszeralapú gyógyszereket egyre inkább kiszorítják a táplálékkiegészítők, a természetes anyagok, az étrendkontrollok, valamint a fizikai állapot javítására szolgáló mozgásterápiák.

Ebben az egészségügyben a páciens nem beteg, hanem ember. S nem azért, mert pénze van. S ez az egészségügy nem kap egyetlen fillért sem a társadalombiztosító kasszájából.

A kínálatban egymás mellett, egyenrangú szerepet kap a belgyógyászat, a fogorvoslás, a nőgyógyászat, a tüdőgyógyászat, a homeopatátia és a gyógymasszázs, az EKG és a jóslás, a számmisztika, a pszichiáter és a kineziológus, a fogyókúraprogram, az étkezési tanácsadás, a pánik-, félelem- és stresszoldás, a gyógyítás biorezonanciával, mágneses terápiával, kiropraktikával, manuálterápiával, a biológiai fogászat, a méregtelenítés, salaktalanítás, a sóbarlangterápia, a gégészet. A diagnosztikát nem a belgyógyász végzi, hanem diagnosztikai gépek, amelyek a páciens teljes egészségi állapotát, szervezetének ásványianyag-tartalmát, vitaminszegénységét, vérképét, savas vagy lúgos összetételét, gombákkal, vírusokkal terheltségét, neurológiai állapotát, gyermekkori betegségek nyomát feltérképezi. Nem kell hozzá több héten át kórházi vizsgálatok tömegén átesni, sorban állni, vizelettel a kezünkben folyosókon szégyenkezni, leletekért kuncsorogni ablakok előtt.

A számítógépes diagnosztikai gépek legkorszerűbb változatai nemcsak testi, lelki és szellemi állapotunkról adnak azonnali, teljesen átfogó képet, hanem segítenek az orvosnak a gyógymódok megtalálásában is. Az eszközök többségét homeopátiás gyógyszerekre programozzák be, de némelyik fajtája biomagnetizálással gyógyításra is képes. (A szervezet mágneses energiaterének megbomlottságát, ami maga a betegség, segít visszaállítani.)

Egyre több orvos dönt úgy, hogy megtanulja például a homeopátiát, hogy másképpen szemléli az emberi testet, mint pusztán sejthalmazt, megismeri a meridiánvonalakat, azok pontjait, és akupunktúrával is kiegészíti gyógyító tárházát. Egyre több orvos iktatja ki eszköztárából az antibiotikumokat, a fülszúrás drasztikus műveletét, mert az elfelejtett, s újonnan felfedezett gyógymódok által kitapasztalta, mennyivel emberbarátabb és hatásosabb a fülgyertyázás. Szembesülve az emésztőrendszeri candidabetegséggel, s annak a mértéktelen antibiotikumozással való összefüggésével, inkább a méregtelenítés és a salaktalanítás, valamint az étrendterápia mellett dönt.

Egyre gyakrabban halljuk orvosok szájából, hogy a betegségeknek stresszeredete, tehát lelki oka van. Úgy hírlik, hogy az orvosi egyetemeken természetgyógyászati tanszékek nyíltak. A tankönyvekbe már bekerül az a nagy igazság, amellyel valahol a tudatunk mélyén mindig is tisztában voltunk, de a XX. században elfelejtettünk: "Valamennyi betegségünk nemzőatyja a tudatunk, szülőanyja pedig a táplálkozásunk."

Szintén az alternatív egészségügy intézményrendszeréhez tartozik az az érdekes képződmény, amit hívhatunk orvosi logisztikai szolgáltatásnak is. Eszerint 20-30 különböző helyen és különböző felkészültségű orvosokból álló csoport szaktudására számítva, a beteget elindító orvos gyorsan, hatékonyan, rövid időn belül, magas színvonalat garantálva megszervezi a beteg teljes feltérképezését és gyógyítását.

Bátran kimondhatjuk, hogy az egyre erőteljesebben kiépülő alternatív egészségügyi ellátás emberibb arculatú, hatékonyabban gyógyító és segítő. Igaz, hogy egyelőre csak a viszonylag tehetős emberek számára hozzáférhető, de ezeknek az embereknek a munkaképességén, termelőképességén, kreativitáskészségén múlik a gazdaság állapota is. Teljesítményük, erejük csappanása a társadalombiztosításba befolyó pénzek csökkenéséhez is vezetne. Abból pedig gyógyítani kell az állami kórházak, intézmények látogatóit: a szegény, rokkant, nyugdíjas emberek széles tömegét.