Tényleg így volt, legalább is a megmaradt illusztrációkból, ábrázolásokból, leírásokból ez derül ki. Abból, ahogy valaki fel volt öltözve, egyértelműen következtetni lehetett társadalmi státuszára, vagyonának nagyságára és származására. A különbségek már az anyagokban megmutatkoztak, így a szegények többnyire sötét színű, vászonból vagy gyapjúból készült öltözéket viseltek, míg a nemesek színes, sok esetben hímzéssel díszített kelmékből készíttettek maguknak felöltőt - írja egy korabeli jelmezkészítéssel foglalkozó honlap.
Harisnyás férfiak?
A 12-13. században a ruházat egyre jobban követte a test vonalát, sőt a szabással hangsúlyozták is azt. A román kor elején a férfiak harisnyát hordtak, felette pedig nadrágot, ám ez a két darab egy-két évszázad alatt "összeolvadt", és kialakult a lovagi témákat feldolgozó filmekből is ismert szűk nadrág.
A "pokol ablaka" és a középkor
A középkori öltözködés számos részletét külön rendeletek szabályozták, így például surcotte-t, más néven a pokol ablakát például csak nemes hordhatta. Hogy honnan jön ez a titokzatos elnevezés? Ennek az öv nélküli, drága felsőköntösnek eleinte félhosszú, bő ujja volt, de a 14. századra az ujjatlan fazon terjedt el, amelynek karkivágása egészen a derékig vagy a csípőig ért, ezt nevezték a sátán vagy a pokol ablakának. Hasonló ruhadarabot a hölgyek is hordtak, de a számukra készített surcotte-k olyan hosszúak voltak, hogy uszályos végét apródok vitték.
Mutasd a cipőd!
A középkori "divat" egyik legmeghatározóbb, és máig talán leginkább ismert darabja volt a csőrös cipő. Ennek a hegyes orrú lábbelinek a viselését is rendeletek szabályozták, ugyanis az orr hossza tulajdonosának vagyonát, társadalmi státuszát jelképezte: minél hosszabb volt az orr, annál gazdagabb és előkelőbb volt az illető. Így előfordult, hogy az uralkodói réteg egy-egy tagjának lábbelije akár a láb méretének háromszorosát is elérte. Ilyenkor vagy dróttal erősítették a bokához vagy a lábfejhez, vagy fabetétet helyeztek bele. Nem lehetett túl kényelmes viselet...
