Télen szinte mindenki megtapasztalja ezt a kellemetlen érzést, és erről elsősorban nem a kinti hideg tehet, hanem a fűtött szobák meleg, száraz levegője. Kiszárítja a nyálkahártyát, így a baktériumok gyorsabban tudnak szaporodni. Akinek pedig nincs hangja, az nem tud dolgozni, hiszen nem képes kommunikálni a kollegákkal, nem tud telefonálni. Ha hosszabb ideig fennáll ez az állapot, mindenképpen fel kell keresni az orvost.

A rekedtséget általában a gége táján fellépő gyulladás következménye, ha ez lelohad, visszatér a hang. A dohányzás, az alkohol, a sok beszéd, a kiabálás miatt is változhat a hang, előbbi két esetben általában nem is tér vissza az eredeti állapot. Amennyiben azonban a többi esetben két-három hétig nem tapasztalunk javulást, mindenképpen keressünk fel egy fül-orr-gégészt.

Ha el akarjuk kerülni a berekedést, igyunk eleget. Két, két és fél liter víz segíthet, és bár a zöld- és a fekete tea máskor jótékony hatású, ilyenkor nem a legmegfelelőbb. A kávé természetesen még rosszabb, hiszen a bennük lévő koffein nem tesz túl jót a nyálkahártyának. Ez vonatkozik az erős cukorkákra is, hiszen a bennük lévő mentol csak a levegővételt segíti, az érzékeny szerveknek inkább árt.

A lerakódott slejm ellen a leghatásosabb a megfelelő gyógytea, de segíthet a sós leves is, ezt érdemes lefekvés előtt megenni, mert a meleg nyugtatja a gyulladt területeket. Sokan a borogatásra esküsznek - ha joghurtba aprított hagymát teszünk a nyakunkra, elősegítjük a gyógyulást. Ha éjszaka megébredünk a slejm miatt, aludjunk több párnán, hogy a fejünk magasabban legyen.

Ha minden elővigyázatosság ellenére mégis berekedünk, vagy elmegy a hangunk, jobb, ha egyáltalán nem is próbálunk beszélni. Még suttogni sem szabadna, két-három napig kímélni kellene magunkat. Ha mindenképpen meg akarunk szólalni, próbáljuk ezt a megszokott erősséggel.