A nők az evolúció során kialakult békefenntartó szerepük miatt sokszor nem merik nyíltan és őszintén megmondani, amit akarnak. Egyrészt a kommunikációs képességeink fejlettebbek, mint férfi társaink, másrészt az agyunk is másként működik. Nem előre egy pontra fókuszálunk, hanem szétterítve. A nők jó kommunikátorok, nehezen tudjuk egyértelműen, tömören, világosan megfogalmazni, amit akarunk. Nekünk kell a körítés, nem szeretjük csupaszon tálalni a mondanivalónkat.
A nők nagymesterei annak, hogy a cél elérése érdekében akár még az érzelmi zsarolást módszerét is bevessék. Ennek remek eszköze a sírás. Ha egy nő, egy adott szituációra adott válaszként sírva fakad, akkor a férfi kellemetlenül érzi magát, így könnyebb manipulálni. A férfi gyakran azt hiszi, hogy megbántotta, megsértette kedvesét, s a kedves fájdalmában, bánatában sír. Ez gyakran így is van, de előfordulhat a befolyásolási akarat is.
Másfelől a büntetés elkerülése miatt is jól jön a bőgés. Például, ha egy nő megcsalja a párját, s ezt sűrű könnyek közepette vallja be, nagy valószínűséggel enyhébb büntetést fog kapni a felszarvazott társtól. De a síró nő bármilyen más szituációban is kisebb büntetésre számíthat a helytelen cselekedetéért.
Persze ez nem azt jelenti, hogy minden hájjal megkent fúriák vagyunk, hanem a sírás nekünk sokkal könnyebben megy, mint a hímeknek. A nők könnymirigyei aktívabbak a férfiakénál, ami egyenes következménye a női agy erősebb érzelmi reakcióinak.
A legtöbb nő, ha erős érzelmi hatás éri, sírva fakad. Nekünk ez az ösztönös reakciónk, ha megbántanak, ha kiabálnak velünk, ha fájdalmunk, bánatunk van, akkor megerednek a könnyeink. De ugyanúgy örömünkben is tudunk sírni, például egy szép ajándék miatt, vagy ha meghalljuk azt a szép lassú, szerelmes számot, amelyre először bújtunk egymáshoz.
Hölgyeim, a sírás eszközével azonban érdemes csínján bánni, mert ha túl sokat alkalmazzuk, hatástalanná válik.
