A víz potenciális energiával rendelkezik, amely átadható az emberi testnek. Ez például könnyen tetten érhető. Ha megmérjük egy kád víz elektromos feszültségmezejét, majd azután is, hogy valaki megfürdött benne, azt tapasztaljuk, hogy csökken a víz elektromos feszültsége. Vagyis az energia bizonyos része átvivődik az emberre.
Nincs két azonos elektromos feszültségmezővel bíró, vagyis azonos gyógyhatású víz. A gyógyhatást a vízben lévő hordalékanyagok határozzák meg, legyen szó akár agyagról, akár mocsári lápos földről. Mély ásványi rétegeken áthaladva a víz - míg eléri a forrást - oldott ásványi anyagokkal gazdagodhat, melyeknek gyógyító hatását köszönheti. A vízből így válik orvosság, akár fürdő, akár ital formájában. A belekerült egyéb anyagok révén, melyek először csak szennyezésnek számítanak, a víz természetes módon jut hozzá tényleges gyógyhatásához, vagyis ásványi anyag- és energiatartalmához.
Az ivóvízben sok tápanyag is megtalálható. Az embernek napi kalcium szükségletének közel a harmadát a víz tartalmazza. A kalciumon kívül azonban más fontos összetevői is vannak, például a magnézium. Literenként akár 40-50 milligramm magnézium is fellelhető az ivóvízben. Az emberi szervezet számára a vas is elengedhetetlen, a víz ebből nem tartalmaz sokat, csupán a számunkra szükséges mennyiségnek a tizedrészét.
A jód szintén létfontosságú anyag, nélküle nem lenne megfelelő a pajzsmirigy működése, mely komoly megbetegedéshez, úgynevezett golyvához is vezethetne. Jód a vízből és különféle táplálékokkal is kerülhet a szervezetünkbe. Vannak olyan vidékek, ahol bizony a talaj szegény jódban, így a belőle nyert víz sem tartalmaz elegendőt. Ilyenkor a legokosabb dolog jódozott sót használni az ételek készítésénél, így ezt a problémát is elkerülhetjük.
A különböző vizek tartalmazhatnak nátrium-hidrogénkarbonátot, szulfátot, metabórsavat, lítiumot. S még számos más, hasznos, nélkülözhetetlen elemet.
Igyunk hát vizet az egészségünkért!
