Kutatási eredmények szerint azonban a vak embereknek semmivel sem jobb a hallásuk, vagy a tapintásuk, csupán arról van szó, hogy esetükben ezek a fő érzékszervek, amelyekre hagyatkozhatnak.

Mi az álmainkat a látással kapcsoljuk össze, ezért megfordul a fejünkben, hogy talán akkor a vak emberek nem is álmodnak. Ők is ugyan úgy álmodnak éjszaka, mint mi, de az általuk érzékelhető formában. Álmaikban ugyanúgy érzékelik a világot, mint a valóságban.

Azért említettem a sok közül éppen ezt a két dolgot, mert olyan világtalan zenei művészekről lesz szó, akiknek sikerült megvalósítaniuk az álmaikat.

 Akik ugyan nem látják maguk körül a csillogást, de a legszebben mégis ők ragyognak a rivaldafényben.

Egyik kedvencem:

Andrea Bocelli

"Ha Isten valaha is énekelt, akkor azt Andrea Bocelli hangján tette" - nyilatkozta a világ egyik leghíresebb tenorjáról Celine Dion.

 És valóban, amikor énekelni hallom olyan, mintha az egész szívét tárná elém.

 Bocelli súlyos látáskárosodással született, de ennek ellenére viszonylag normális életet élt egészen 12 éves koráig. Akkor ugyanis focizás közben ütközött, s innentől bekövetkezett számára a teljes sötétség.

Hangja azonban olyan adottság számára, melyet nagyon kemény munkával szinte tökéletesre fejlesztett. A klasszikus operaáriák mellett talán a popműfajban a legkedveltebb, mert ahogy ő is nyilatkozta, a mai zene hangulata igyekszik a leginkább tükrözni a dolgozó, a boldog, vagy éppen magányos, elkeseredett ember érzéseit

 Nemrég jelent meg Sentimento címmel legújabb cd-je, melyen a Londoni Szimfonikusok kíséretében adja elő a klasszikus örökzöldeket és az erre az alkalomra készült új, modern hangszerelésű olasz dalokat is.

Amadou és Mariam

Az afrikai zenei színtér üstököseiként szokás emlegetni manapság a Maliból származó vak házaspárt, Amadou-t és Mariam-ot. A középkorú duó már a '70-es évek óta játssza saját zenéit, mégis a siker sokáig váratott magára. Romantikus találkozásukra 1975-ben került sor a bamakoi Vakok Intézetében, ahol miután kiderült, hogy mindketten a zene szerelmesei, hamarosan egymásra találtak. Míg Afrikában csak mérsékelt sikereket értek el, addig új albumuk, a Dimanche á Bamako a francia top 20-ba verekedte magát, több mint 100 ezres eladást produkálva. A társszerzőként is besegítő, és az albumon is megszólaló Manu Chao, a tőle jól ismert stílusal fűszerezi az afrikai szavana-hangulatot.
A magyar közönség számára is meglehetősen későn, csak a 2004-es Sziget-fellépésüket követően vált ismertté az afrikai pár, de 2005-től már nálunk is lehet kapni az új lemezt.

Stevie Wonder

"I just call to say I love you"...aki nem tud angolul, az is könnyen rájön, hogy ez a híres Stevie Wonder nóta.

Vajon vele most mi van?
Az 1950-es születésű világtalan fekete zenei zseni, Stevie Wonder 2005-ben, tíz éves hallgatás után jelentkezett a Time to Love című visszatérő albumával, melyen legsikeresebb listavezető dalai szerepelnek. A válogatásalbum dalai arra hívják fel a figyelmet, hogy legyünk tudatában saját cselekedeteink következményeinek és vállaljuk azokért a felelősséget, mások hibáztatása helyett.

A soul és a funky huszonkétszeres Grammy-díjas mestere jövő januárban The Gospel Inspired by Lula címmel adja ki vadonatúj nagylemezét, melyet édesanyja emlékének szentel. Egy zenei szaklapnak annyit elárult, hogy habár az album címében szerepel a gospel szó, nem kifejezetten ebben a stílusban szólal meg az összes szám.

Ami összetartja az anyagot, az az, hogy mindegyik az ünneplésről szól - nyilatkozta a világtalan zenész, majd hozzátette, hogy nagy valószínűséggel héberül, arabul is felénekel majd egy-egy nótát. Kíváncsian várjuk.

Ray Charles

És itt van még Ray Charles a 74 éves korában elhunyt legenda, aki nem is csak egy műfajban óriás: a Rolling Stone megfogalmazása szerint ő egy soul/rock/gospel/country/jazz-legenda. Talán kevesen tudnak Genius Loves Company című albumáról, melyen gyönyörűen izgalmas duetteket hallhatunk.

No és persze miden érdeklődő láthatta már az életéről szóló nagyszerű filmet is:

Ray, a vak, fekete kamasz bátran felszáll a floridai buszra egyedül, és átszeli az Államokat, hogy az éppen nyüzsgő seattle-i dzsesszéletben pallérozza zenei tudását. Kezdetben sokat kell küszködnie azért, hogy tisztességesen bánjanak vele és meglelje saját útját. Majd felfedezi őt az Atlantic Records lemezcég, üstökösként tör be a zenei életbe, és hírnévre tesz szert világszerte. Eközben azonban bepillantást nyerünk a sztár életének sötét oldalába is: tanúi leszünk küzdelmének a kábítószerrel és a viharos szerelmi ügyekkel.

Mindent megtudhatunk róla, ha eddig még nem is tartoztunk rajongói közé.

És folytathatnám a sort még José Feliciánoval  a gitáros olasszal, akinek gyönyörű, érzelmektől fűtött nótáira gyakran borultunk össze valamikor régesrég, könnyeinket hullatva. Hallhattuk közreműködőkét a Moulin Rouge című film egyik gyönyörű betétdalában. A napokban akadt kezembe egy hipermarketben potom áron egyik válogatás cd-je.

A komolyzene kedvelői pedig sietve a szívükbe zárhatták a rendkívül tehetséges fiatal zongoraművészt, Érdi Tamást, aki születése óta vak, és 5 éves kora óta zongorázik. A lélek hangja szólal meg koncertjein és lemezein, ahogy játszik.

Ők a fényességet nem látó, de mégis fénylő és ragyogó művészcsillagok.

Mindenesetre van mit tanulnunk tőlük kitartásban és küzdeni akarásban. Jusson eszünkbe, amikor apró és jelentéktelen dolgainkon nyavalygunk, és bosszankodunk, amikor leesik az első hó...

 Örüljünk annak, hogy ezt is láthatjuk...