Ilyen például a cumi. Nekem teljesen elképzelhetetlen, hogy egy műanyag vacakot rágjon a poronty, ezért nem is adtam neki. Az én gyerekem "jó" gyerek, soha nem üvöltött annyit, hogy valamivel be akartam volna tömni a száját. Vagy csak nagyon jól bírom a sírást.
Most hét hónapos, se cumit, se cumisüveget nem látott, most, hogy anyatejen kívül mást is kap, pohárból iszik. Cserébe mindent a szájába szed, ami csak az útjába kerül. Én meg reménykedem, hogy nem szed össze semmit, és hogy igaz az a nagyon bölcs ősi megállapítás, hogy a gyereknek ennie kell egy kis koszt is.
A másik nagy ellenség a bébikomp. Azt mondják ugyanis, deformálja az izmokat, terheli a gerincet, elsorvasztja a lábizmokat. Melyik épeszű anya rakná ilyenbe a gyerekét? Nos, az én csemetém hat hónaposan már mászott, nem sokkal később feltérdelt, két nap múlva állt. Egész nap mást sem csinál, mint ezt gyakorolja: leteszem a szoba közepére, iszonyat sebességgel a szoba legközelebbi pontjához teper, legyen az kanapé, fotel, dohányzóasztal, vagy ajtófélfa, és feláll. Leülni persze nem tud, ezért aztán ha elfárad vagy megunja, jobb esetben ordít, rosszabban esik, neki a sarkoknak, rá a fejére.
Így az elmúlt két hetem nem szólt másról, mint hogy ültem, térdeltem, guggoltam mögöttem, se mosogatás, se mosás, se fogmosás, se evés. Napi kétszer negyven percre ültem le, amíg aludni hajlandó.
Hétvégén aztán apa is kapott a jóból, ment a gyerek után, fogta, tartotta. Fél nap után elszállt az agya, és lement a pincébe a bébikompért, amit kölcsön kaptunk, amikor a poronty született, de jól eldugtunk, hisz úgysem kell: rosszat is tesz, meg a lakás is kicsi, csak leveri a falat.
Úgyhogy a gyerek most kompozik, persze nem egész nap, de azért belerakom. És élvezem hihetetlen szabadságomat, ami alatt elmosogathatok, és kimoshatom a ruhácskákat, amiket összeken pürével. A nevelési elveket pedig innen is üdvözlöm!
