A kékfestő üzem alapítója a szászországi Sorauból (ma: Zary, Lengyelország) bevándorolt Carl Friedrich Kluge volt, aki 1783-ban telepedett le Pápára. Műhelyük a 19. században már gyári méretű kékfestő üzemmé vált.
1962-ben nyilvánítottak múzeummá, mely közép-európai szinten is egyedülálló műemlék együttes. Kézi és gőzmeghajtású gépei ma is működőképesek.
Az épületeken végighaladva a kékfestés munkafolyamatairól, technikatörténetéről kapunk részletes áttekintést, melyet a szárítópadláson található Bódy Irén iparművész életmű-kiállítása tovább színesít. A múzeum folyamatosan jelentkezik néprajzi, ipartörténeti témájú vagy kézműveseket, különböző textileket bemutató időszaki kiállításaival, múzeumpedagógiai foglalkozásaival. A bélyeggrafika a festőmedencéket tartalmazó küpa-szoba egy részletét és a Kluge család kézi mintafáit – köztük a címeres mintafát, a háttérben pedig textilmintákat ábrázol.
Az elsőnapi borítékon a küpa-szoba, egy mintakönyvrészlet, mintafa, a múzeum homlokzata, Kluge Ferenc (1827-1871) és Kluge Károly (1853-1919) portréja, az alkalmi bélyegzőn pedig szintén egy mintafa látható.
Van, akinek tradíció, van, akinek, modern textilipar, van akinek kellemes viselet, van, akinek ipartörténeti ritkaság. Ez mind a kékfestő. Ma Magyarországon már csak kevesen űzik az egykor oly divatos szakmát, épp ezért minden tisztelet az övék! … De ki gondolná, hogy ez a fantasztikus, kreatív kelme története a hajózással kezdődött Európában!
